Tavaly ősz környékén nyílt a Bruno & Bruno helyén, a Hegyvidék központ földszintjén a Tanti. A gyakorlott étteremlátogató azonban nem veszik el az elnevezések tengerében, lazán megkérdezi csak: ki a séf? Pesti István, aki egykor a Bábel konyháját vezette.

Ja, nincs több kérdés, megyünk kipróbálni.

Ha az utcán parkolsz, készülj fel, hogy itt van az egy négyzetméterre eső legtöbb parkolóövezet a városban. De ha ezen túlteszed magad, és beülsz a Tantiba, akkor már minden rendben. A hangulat az otthonos és az ipari keveréke, munkamegbeszélésre és laza vacsorára is remek célpont, meg fotózni is nagyon hálás. Sok a fény, az étterem egyik fala szinte teljesen elhúzható a terasz felé, tavasszal jó lesz odakint ücsörögni.

Ennek ellenére vendéggel egy darabbal sem találkoztam, ami simán betudható annak, hogy fél háromkor érkeztem ebédelni. De ugyanígy betudható az ebéd árának is.

Három fogás 3900 forint.

Annyiért már legyen is jó - mondta Csaba, amikor értesítettem az ebédsorozatunk következő állomásáról. Ez az ár lazán fölélő a jobb minőségű ebédmenük 2000-3000-es intervallumának (a Bruno & Brunóban is csak 2850 volt három fogás a gaultmillau.hu szerint), de azért nem közelíti meg az Onyx 8000+ forintos ebédmenü szintjét.

Mindenesetre elvárásokkal ülünk be. Élményt várunk el (annyi pénzért, tegyük gyorsan hozzá, amiért vacsorára egy közepesnél jobb étteremben csak egy fogást szolgálnak fel).

Kétféle előétel, négyféle főétel és két desszert közül lehet választani egyet-egyet a heti menüben, én currys karfiol velouté-t, burgundi marhapofát és krémest kértem. Nem sokkal később már előttem is volt ez:

Nagyon megtetszett az agyagedény, amiben kihozták, hirtelen felpillantva a lámpákra és a berendezésre rájöttem, hogy ez az aszimmetria az egész hely berendezésére jellemző. És jó értelemben a levesre is: noha végig a karfiol maradt a főszereplő, izgalmas ízeket és állagokat csempésztek a cuccba. A leves hozta azt, amit elvártam.

A marhapofa állagáról csak annyit, hogy egy erősebb gondolattól szétesett, a rostok közötti kocsonyás cucc tartósabb volt, mint a hús maga. Már-már azt hittem, hogy ez lesz az első marha, ami nem akad be a fogaim közé, és majdnem az is lett. Tényleg, majdnem. “Kukta” - mondta a pincér, amikor érdeklődtem, hogy milyen eljárással ment neki a séf a marhapofának. Nem szuvidálás, nem finomkodás, nyomás, kukta.

A zöldségek roppanósak, frissek, a fehérrépát ebben az állagában egyenesen a marha mellé találták ki. A sült szalonnadarabok ízéről is egyértelműen lehetett érezni, hogy olyan alapanyagokkal dolgoznak a konyhán, amihez egyszerű halandók ritkán jutnak.

A főétel összességében jó volt, de nem vertem a fejem az asztalba, hogy csak még egy falatot!

Na de a krémes. Atyaúristen.

Vannak azok a helyek, ahol a desszert elrontja az élményt. Vannak, ahol semmi nem ad hozzá az ebédhez. Itt viszont tényleg ez a korona az étkezés végén. Látjátok azt a krémet, a tejszínhabot? Érzitek, hogy olvad szét a szájban? Épphogy elbírja a saját súlyát annyira krémes.

Krémes. Ez a krém, nem ami úgy áll, mint a cövek.

Szóval a Tanti jó hely, a konyha remek, a déli árak viszont sokat emelkedtek a korábbi helyhez képest. De ha belegondolunk abba, hogy vacsoránál mennyire nem értékeljük sokra a 3900 forintot, akkor azt mondom, hogy érdemes kipróbálni, ha délben errefelé éhezünk meg.

Tanti
Cím: Hegyvidék bevásárlóközpont, 1124 Budapest, Apor Vilmos tér 11-12.
Nyitva: Hétfő-Szombat: 12.00-23.00 Vasárnap: 12.00-17.00

Ebédmenü tesztjeinket itt olvashatjátok.

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!