Ez a poszt egyszerre ajánl egy szép őszi sétát, egy szuper múzeumi élményt és egy hétvégi programot, egy helyen.
Amikor zenészek mesélnek a koncertélményikről, a Kiscelli múzeum kápolnája mindig szóba kerül. Az akusztika, a hangulat, az ünnepélyesség teszi olyan feledhetetlenné az ottani zenéléseket - mondják.
Sajnos én koncerten még nem voltam itt, de a múzeumban már jártam. Elképesztő, hogy milyen zegzugos, izgalmas terek vannak bent, és hogy mennyi kiállítási darabot lehet végignézni. Budapest múltja ott van minden sarokban: a földszinten régi, utcai cégéreket nézhetünk meg, fent mindennapi használati tárgyakat és egy rakás festményt a város korábbi arcáról. Váratlanul előbukkan egy verkli, máshol egy 1937-es fotót látunk egy szilveszteri buliról a New York kávéházban. A Kiscelli múzeum minden egyes termében el lehet időzni akár egy fél órát is, annyi a felfedeznivaló.
Jelenleg az Operaházról láthatunk egy érdekes időszaki kiállítást, az épület kézzel rajzolt terveit, metszeteit állították ki, jól lehet látni, hogyan épülnek egymásra az Operaház egyes rétegei. Ybl Miklós nyerte 1873-ban az épület tervezésére kiírt tervpályázatot, amiben az az érdekes, hogy a pályázathoz szükséges feltételeket, vázlatokat is ő maga készítette. Egyébként a kiállítási tér közepén egy modellen kipróbálható az az Asphaleia-rendszerű hidraulikus színpadmozgató gépezet, amivel a süllyesztőket és a hátteret emelték, és ami az építéskor igen modernnek számított.
Itt holnap családi program is lesz, a weboldalon ezt írják:
Felfedezzük az időszaki Operaház kiállításunk izgalmas tervrajzait, kipróbáljuk a mozgatható modellt, majd a színpadi illúziókeltés jegyében kedvenc történeteink díszletét készítjük el térbeli képeslapok formájában.
A kápolnát egyáltalán megtalálni is külön kaland, ráadásul amikor ott jártam, egy papírinstalláció törte meg a teret, elképesztő árnyékokat vetve a falra. Szigeti Zsófia és Karcsi papírboltjának kiállítása volt, egy csomó papírfalevelet akasztottak fel a tér közepére.
Érdekes kérdés, hogy egy múzeumnak hogyan lehet saját kápolnája? A válasz természetesen az, hogy nem mindig volt múzeum. A Kiscelli név is egyházi utalású: a stájerországi mariazelli bazilika csodatévő Mária-szobrát másoltatta le gróf Zichy Péter, aki itt a dombon építtetett egy kápolnát. 1738-ban a kegyhely egyházi szolgálatára a trinitárius rendet hívják meg. Persze nem kellett félteni a kisebb Mária-szobrot sem: 35 év leforgása alatt 51 csodatételről számolnak be a feljegyzések. Volt tehát értelme fenntartani a helyet.
1784-ben II. József aztán feloszlatja a trinitárius rendet, meg sok másikat is, amik nem tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal foglalkoztak. A trinitárius fő tevékenysége viszont az alamizsnagyűjtés és a keresztény rabok kiváltása volt, meg egy szoborra vigyáztak, így menniük kellett.
Volt aztán itt laktanya, hadifogoly-szállás, raktár, kórház, végül egy bécsi bútorgyáros és műgyűjtő Schmidt Miksa vásárolta meg az épületet. 1926-ban az államnak adományozta volna, azzal a feltétellel, hogy közpark és múzeum létesül a dombon. Az állam visszautasítja a feltételeket, végül Miksa végrendeletében ugyanezt már elfogadták. A Fővárosi Múzeumot költöztették át ide a mai Olof Palme-házból, a Városligetből. 1951-ben nyílt meg az első kiscelli állandó várostörténeti kiállítás.
Szóval múzeum és közpark. Ma is, ha a bejárat mellett elhaladunk, egy 15 hektáros parkerdőbe jutunk, ahol ősszel nagyokat lehet sétálni. Szóval én a helyetekben elvinném a családot holnap ide, egyszerre ismerkedhetünk Budapesttel, vehetünk részt egy kreatív foglalkozáson és sétálhatunk, ami ősszel nagyon jól esik.
Forrás: Kiscelli múzeum, Wikipedia