Amikor először jártam Vácon (jó régen), a pályaudvaron szálltam le. Egy főiskolai csoporttársam fogadott, rögtön beültünk valami koszos kocsmába, ahol ő folyton a nyerőgépen játszó emberek felé sandított, miközben beszélt. Aztán amikor szabad lett a gép, hirtelen felállt, bedobott egy százast, és nyert egy talicska pénzt. Aztán gyorsan mennünk kellett, mert az ilyet nem szerették arrafelé. Egyébként is indultunk valahová tovább, így a városból első élményként ez maradt meg, a koszos állomás és egy késdobáló.

Az első benyomás pedig beleég az ember agyába, és onnantól kezdve még akkor is ez ugrik be neki, amikor az egyébként gyönyörű belvárosban sétál:

Az első élményt aztán lassan felülírja az új, ami nagyjából a szombati piacozásból és a sétából áll, fél órás autóútra Budapesttől, az egyébként sem kifejezetten csúnya Dunakanyar felé félúton megállva.

És akinek kedve támadna egy kávéra és sütire, adja magát egy csalogató terasz, Váci Desszert Szalon névvel, a főtér mellett, a legfestőibb környezetben. És akkor térjünk is rá gyorsan a poszt címére: az első belső üvöltést akkor adod ki magadból, amikor belépés után meglátod a gyönyörű sütemények mellé állított árcédulákat. 1200-1500 forint között mozog a legtöbb édesség, ami még az én edzett szememnek is sok volt. Éreztem, hogy a lábaim elkezdenek kifelé gyalogolni az ajtón, miközben az arcom továbbra is az üvegre tapadva bámulta a formákat és színeket.

A hely Mihályi Lászlóé. Ő az egyetlen magyar cukrász, akit elhívtak a lyoni cukrász-világbajnokság döntőjébe. Egy újabb perfekcionista kézműves, akit elrettentett a korábbi évtizedek élelmiszeripari gyakorlata, és megfogadta, hogy ő nem követi az iskolákban tanított utat, hanem ás egy újat. Egy nehezebbet, amit aztán mások is használhatnak, ha akarnak. És folyamatosan képzi magát, külföldön.

Szóval ezt tudva gyorsan elfogadtam, hogy itt ma kábé 5000-ért fogunk megkávézni és megsüteményezni (Évi szerint minden ige elé oda lehet tenni a “meg” prefixumot, ha már a kávé elé szabad). Beletörődtem és elengedtem, és innen már könnyen ment minden. Mert a sütemények félelmetesen jók, minden falatnál elmorzsolsz egy könnyet, tényleg.

Évi a cégérben is szereplő dobos torta újraálmodását kóstolta meg, zseniális csokoládékrém, papírvékony piskótalapok, hanyagul rádobott cukormázas tető, könnyen megfogható és harapható kivitelben. Még ennél is több izgalom volt az én csoki mousse-os, pisztáciás, passiógyümölcsös desszertemben, amiben minden falatnak más íze volt, mert mindegyik alapanyag tombolt az elsőségért.

De ha csak egy tejes kávét kérünk, akkor is meglepődünk, mert egy mini tölcsérben egy mini vanília fagyi is jár mellé. Mondanom sem kell, valódi vanília feketéllik benne.

László filozófiája, hogy a szemet is jóllakatja, ami a fenti fotókon jól látszik. Ha Kavics nevű süteményt készít, akkor az tényleg úgy néz ki, mintha a tengerpartról hozta volna oda.

Zseniális hely, amit nem csak akkor kötelező meglátogatni, ha Vácon járunk. Emiatt simán megéri autózni egy kicsit.

Figyelem, a héten szombatig zárva vannak a facebookos posztjuk szerint!

Váci Desszert Szalon
Cím: Vác, Köztársaság út 21.
Nyitva: keddtől vasárnapig 09:00 - 20:00, kivéve a héten, amikor szombaton nyitnak csak