Aki az elmúlt héten nem hallotta, hogy Kásás Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdás megnyitotta éttermét Budapesten, az nem is olvasott híreket. Mindenhol lehetett látni a sajtóközlemény szövegét, ami arról adott hírt, hogy a Tommy di Napoli Olaszországból hozatott alapanyagokkal, különleges minőségben készíti el Nápoly ízeit a Komjádi uszoda mellett.
Természetesen rohantam kipróbálni. Vannak olyan helyek, amikről szerelemből írunk, és vannak a felkapott, új éttermek, amikről kötelességtudatból. Hogy tudjátok, milyen, és ne fussatok véletlenül sem lyukra. Ez is egy ilyen poszt: nem lesz a kedvenc vacsoraemlékem, de jó, ha tudjátok, mire lehet számítani.
A telefonos asztalfoglalásnál kellően rugalmasak voltak: az érkezés előtt két órával korábban hívtam őket, és be tudtak nyomni minket Évivel még valahová. De nem volt könnyű dolguk, ugyanis a hírverés miatt a hely tele van hétköznap este is annak ellenére, hogy a Komjádi uszoda nem tartozik épp a fősodorba.
Az étteremben félhomály, és a nemrég elkészült helyiségek szaga fogadott. Tele volt, minden asztalnál ültek, úgyhogy hosszú várakozásra készültünk a rendelés után. De ezzel végül nem volt baj, viszonylag gyorsan hozták a dolgokat. Közben elnézegettük a falra szerelt tévén a sportcsatorna aktuális adását, és néha a szomszéd asztalokhoz kifutott a konyhából egy-egy furán felöltözött olasz nyelven beszélő ember. Az egyik nagy mesélésbe kezdett, a másik meg parmezánt reszelt a tányérra. Nem tudom, melyik ételhez jár ez a bánásmód, de lehet hogy szimplán utóbbi volt a parmezánmester.
Én mindenképp ki akartam próbálni egy levest, bár nem volt sok választási lehetőségem. Kétféle van, tenger gyümölcsei és bébipolip leves, előbbit kértem. Évi az Il fritto misto alla napoletana nevű előételt választotta, ami mozzarellából, burgonya krokettből, rizsgolyóból, cukkiniből és articsókából állt. Nem volt egy erős kezdés: a leves ugyan tele volt szórva kissé érett illatú kagylóval és egyebekkel, de a lé híg volt és olajos. Évi előételének pedig minden darabja erősen olajízű volt, az articsókát nem is lehetett megenni, olyan bántó páncélkérgek bukkantak elő a bunda alól.
Itt még próbáltam pozitívan hozzáállni.
Évi főételnek egy tészta crudaiolát kért (koktélparadicsomos-bazsalikomos-sajtos tészta érlelt ricottával), én pedig kértem egy főtt sonkás-articsókás-olivabogyós pizzát.
A tészta csak simán jellegtelen volt, unalmas, enyhén ízesített szénhidrát. A koktélparadicsom viszont tényleg jó volt (ez volt az a része a vacsorának, amivel teljesen meg voltunk elégedve).
A pizzát viszont nem tudtam megenni. Az alján megégett, középen sületlen, nyúlós volt a tészta, a feltétek pedig egytől egyig teljesen íztelenek (kivéve a nem éppen friss articsókát). Az étel ízét leginkább az alján található fekete színűre égett részek adták, a többi nem rúgott labdába. Az olívabogyó, amire a pincér esküt tett, hogy Olaszországból hozatják, a legrosszabb volt, amit valaha kóstoltam. Még itthon sem sikerült belefutnom ilyenbe, hát még Olaszországban.
Szeretnék valami pozitívat is mondani. Egyet biztosan lehet: a pincér, miután elmondtam neki a pizzával kapcsolatos véleményemet, nem számolta fel az árát. Vagy azt is mondhatom, hogy az adagok nagyok, vízilabdásoknak valók. Meg hogy a hely ugyan kissé ötlettelenül, de igényesen van berendezve. Meg hogy nem nagyon drágák az ételek (1200-2500-as előételek, 850-es leves, 1700 - 2500-as tészták, pizzák 1600-tól).
De sajnos, összességében azt tudom javasolni, hogy ennétek valami jó olasz vacsorát, akkor szerintem ne erre vegyétek az irányt.
Tommy di Napoli
Cím: 1023 Budapest, Árpád fejedelem útja 8.
Nyitva: Hétfőtől szombatig: 12.00–24.00