Egyik olvasónk, Ildikó nagyon találóan festette le a helyet néhány szóban, amikor elküldte nekem a tippjét; menjek el Bősze Ádám Zenei Antikváriumába. Ezt írta:

Olyasmi, mintha falun lenne egy Embassy, vagy Tamp&Pull.

Az antikvárium tehát egyben egy kávézó, a hetedik kerületben, a Király utca Körúton kívüli, kevésbé napsütötte részén. Egy igazi nagy túlélő, a James Dean videokölcsönző mellett:

Egy zenei antikvárium nem az a hely, ahová az ember csak úgy betér, hacsak nem kottákat keres, vagy épp gyűjtő. Általában így van, azonban itt épp ezzel a hagyománnyal akarnak szakítani: kávézóként is megnyitották a helyet, hogy aki a fenti bejárat stílusától elcsábulna, és bedobna egy feketét, kapjon csomagkapcsolva egy kis komolyzenét, meg hangjegyeket.

"Elnézést kérek, ha azt mondom, hogy sosem voltam még zenei antikváriumban, attól azért még beengednek az ajtón?" - tettem fel a kérdést a bejáratnál. Szívélyes volt a fogadtatás, persze, üljek le nyugodtan. A barista már készíti be a kávémat a La Scala gépbe, és nyújtja az espressómat. "Néhány napja pörkölték, itt, Magyarországon". Nagyon is sikerült nekik a pörkölés, az ital extra keserű, de tejszínnel meg cukorral sikerült beállítanom az élvezhetőségi fokát.

De nem panaszkodom, ha falun lenne egy Embassy, vagy Tamp&Pull, ott is keserű lenne a kávé. A nagymamám is úgy szereti, gyümölcsök meg savak legyenek a gyümölcsöskertben, nem igaz?

De nem bántam, jó volt ez így. Levettem néhány könyvet a polcról, a Bach életét vagy műveit feldolgozó két sorból bőven tudtam válogatni. Leültem, olvastam, kortyolgattam. Egészen lelassultam. Elfelejtettem, hogy mennyire siettem valahová - nem is olyan fontos. Mi lehet sürgős nekem, ha Bach-nak volt ideje így elkezdeni egy levelet?

A fia már szűkszavúbb volt, de azért egy emailt ő sem tudna összecsapni három perc alatt:

Arra is rájöttem, hogy nem volt könnyű a mester kézzel írott kottáiból játszani...

...noha az ő vonalai jobban visszaadták a zenéjének íveit, mint a nyomtatott verziók.

Meg is jött a kedvem a zenéléshez, rákérdeztem néhány kottára, hátha megvannak. Gondoltam, ha már ennyire ráérek, mit nekem az a három-négy hét, mire kisilabizálok és megtanulok egy egyszerű művet. Éreztem, hogy mihelyt kilépek az ajtón, másként fogom gondolni, de ott és akkor kottát akartam venni.

Ügyes húzás tehát a kávé + kotta kombó, ügyes.

Kinyíltak a hátsó, kottatapétás szekrények, de negyed óra alatt semmit nem találtunk nekem. Viszont felírták a telefonszámomat, hogy ha érkezne hozzájuk egy példány azokból, amit kerestem, jelentkeznek.

Egyébként persze nem a betévedt városfelfedezőkből él meg a hely. Bősze Ádám komoly anyagot halmozott fel hosszú idő alatt, és az Artportalnak adott interjúja szerint nem kifejezetten a magyar piac az, ahol ezek eladhatóak. Amikor ott jártam, a Bartók rádióban műsorvezetőként is ismert tulajdonos épp Németországban vett részt egy kiállításon, ilyenkor vásárol és elad is egyben. Ha összeállít egy katalógust, és elküldi a címlistájára, "Japántól Londonig százan biztosan azonnal visszajeleznek, érdeklődnek, alkudnak." Egyre többen jelentkeznek Japánból.

Nekünk meg itt van ennek a kis helyiségnek a bája, ahová bármikor betérhetünk egy kávéra, olvasgathatunk zeneszerzőkről, elüthetünk fél órát úgy, hogy tökéletesen lelassulunk, és onnantól ezzel a nyugalommal folytathatjuk a napot. Felolvasóesteket, kávé- és csokikóstolókat is szerveznek.

Nekem tetszik.

Bősze Ádám Zenei Antikváriuma
Cím: Budapest, 1077 Király utca 77. (bejárat a Csengery utca felől)