Ha egy francia étterem a Francia Intézet mellett van, az olyan nagyon rossz nem lehet. De mihez kezdjünk vele, ha történetesen a város egyik legismertebb belga séfje, a nemrég még saját éttermet futtató Philippe a főnök a konyhában?

És mi közük a belgáknak a franciákhoz? A vallonok készítik jobban a boeuf bourguignont, vagy a franciák?

Lássuk: Philippe alapvetően jó ajánlólevél, mert tisztességes konyhát vitt Újlipótvárosban, és a francia séf elhivatottságát jól mutatja, hogy állítólag vágott már ő ki vendéget, amiért az ketchuppal kérte a sült krumplit. Ennek fényében vicces azt olvasni a Pavillon de Paris étlapján, hogy Philippe szívesen készít spéci menüsort vegetáriánus vendégeinek. Nyilván szívesen:

Tény ugyanakkor, hogy az elmúlt két évben folyamatosan romlott a Philippe a belga minősége, és nagy kérdés volt, hogy ez Philippe, vagy a körülmények hibája volt. Most, hogy új helyre került, végre lehetőségünk volt választ találni az évezred kérdésére.

Nem ugrálok tovább az idegeiteket: Philippe újra a régi.

Az étterem csöndes, egyszerűen, de ízlésesen díszített, talán csak a nagy belmagasság miatt nem tud olyan otthonos lenni, mint egy igazi párizsi bisztró. Meg azért, mert zene szól, és a vendégek sem olyan csöndben sugdolóznak, mint velük egy időben 1487 kilométerre nyugatra az a jól öltözött pár a Rue de Vaugirardon, a La Maison du Jardinban.

Az üdvözlőfalat viszont itt is remek. Az ecetes hal mondjuk semmi extra, de a csiga csodálatos volt, és a sajt is kíméletes, de karakteres felvezető a vacsorához. Ami egyébként ezekből állt:

• Langyos tengeri saláta: ropogós rák édes savanyú mártással, lazac tatár avokádó krémmel és kerti fűszerekkel, sült tőkehalfilé és fekete kagyló
• Liba ízelítő: Libamáj mousse vöröshagymalekvárral, liba rillette, diós-sárgabarackos liba pástétom
• Gratinírozott hagymaleves Lyon-i módra
• Tengeri halleves Marseille-i módra
• Burgundi marha ragu, fűszeres zöldséges pürével
• Vajjal sült lazacfilé apró zöldséggel, cékla coulis, sáfrányos uborka
• Gesztenyemézes créme brulée, házi meglepetés fagylalt

Ezt nem egyedül ettem végig, többfélét rendeltünk, aztán beleettünk egymás tányérjába és a következőkre jutottunk:

A tengeri salátának volt néhány igazi csúcspontja, főleg a kagyló volt meglepően friss és jól elkészített, a lazac keserű volt, a tényér többi eleme viszont egészen kiváló. A liba ízelítő tökéletes, szerethető, sokféle ízzel, textúrával, ahogy ennyiért elvárja az ember. A Lyon-i hagymaleves valahogy mindenhol pont ugyanolyan ízű, a hallevest Magyarországon mindenki kicsit erőtlennek fogja érezni, de attól még finom. A Vajjal sült lazacfilé igazi meglepetés, az előétel keserű lazaca után nem sok jóra számítottunk, de ez remek, friss, szaftosra sütött, ügyesen ízesített hal volt, a burgundi marharagúból meg senki sem spórolta ki a bort, ráadásul omlós, szaftos húst kaptunk. Pörkölt francia módra, nagyon jó, remek fogás. A créme brulée is rendben volt, csak a vaníliás édesség mellé adott szintén vaníliás fagyit nem találtam akkora meglepetésnek, amekkorának az étlap írta.

Szóval: Philippe visszatért, a Pavillon de Paris-t megszerettük, bár tízezer forintért a fenti menü messze nem a legjobb ár-érték-arányú a városban. De tagadhatatlanul finom, a kiszolgálás remek és a hely hangulata is kellemes.

Pavillon de Paris
1011, Budapest, Fő utca 20.
Telefon: +36-20/509-3430
E-mail: info@pavillondeparis.hu