Közelítünk a mélyponthoz: a néhány éve Budapest központjának számító, aztán a gazdátlanság miatt vidáman korhadó, végül az idén nyárra engedélyezett kirakodóvásárok miatt nyomortelepszerű-tüneteket mutató teret múlt héten lezárták és el is kezdték bontani.

A jelenlegi állapotánál sokkal rosszabbul már aligha tud majd kinézni, persze hosszú volt az út idáig, és menet közben annyian jelezték, hogy nem lesz ennek jó vége. Kábé három éve mi is. Pedig akkor még összehasonlíthatatlanul jobban nézett ki, mint idén, a vurstlik után, a lezárás előtt.

Ez azért is szomorú, mert tíz éve jó 2,2 milliárd forintot költöttek rá, ami mai árakon számolva kábé 3,6 milliárd forintot jelent, a mostani újjáépítés meg 2,5 milliárd forintba kerül majd: évente 250 milliónál egészen biztosan kevesebbet kellett volna költeni az állagmegóvásra, és akkor nem váratlanul megszépülő, aztán újra elrohadó közterünk lenne, hanem stabilan szép. Mindegy, három éve is feleslegesen írtunk már erről.

Meg aztán ne legyünk igazságtalanok, mert a környezet rendezésére csak 400 milliót költenek (a tér őrzése, karbantartása szerintem ennyiből is kijött volna tíz évre), a maradékból egy 1500 fős koncerttermet, a nagycsaládosoknak és hátrányos helyzetűeknek szánt Erzsébet Műhely nevű nagytermet, meg sok hasonlót építenek. Nyáron lesz itt termelői piac, fesztivál, télen korcsolyapálya, ami remek hír, csak lehessen megint a fűben ülve borozgatni, mint régen.

Kicsit kipofozzák az Akvárium Klubot meg a Fröccsteraszt is, ráadásul mindezt néhány hónap alatt: a táblák szerint márciusban már újra birtokba vehetjük a teret.

Ami remek hír, csak legyenek rendben a tulajdonviszonyok és legyen egy felelőse a karbantartásnak, hogy ne kelljen tíz év múlva megint nulláról elkezdeni ezt az egészet.