Folytatjuk a tavaly év végén elkezdett, aztán idén januárban kicsit elfelejtett sorozatunkat, amiben izgalmas budapesti lakásokat mutatunk be. Visszatértünk a Bródy Sándor utcába, ahol Éva Mihály Amichay tavaly már megmutatta saját, mindössze 29 négyzetméteres otthonát: a városgazdász-belsőépítész csodát művelt a kis térrel, úgyhogy képzelhetitek, mit művelt, amikor ugyanabban a házban, ugyanúgy a földszinten megszerzett egy több mint 50 négyzetméteres kéglit.

Egy egész kis családi házat rendezett be a térben. Egyetlen lakásból kettőt csinált, egy nagyobbat és egy kisebbet, mindezt viszonylag kis alapterületen úgy, hogy végül a zöld és a kék lakás is nagynak, élhetőnek tűnik: tökéletes megoldás arra a problémára, amikor két generáció lakik együtt, szétköltözni nem tudnak, de már unnak egymásra várni a vécéajtó előtt.

Hogy legyen valami elképzelésetek arról, honnan indultunk:

És néhány hónap alatt idáig jutottunk:

Évának szerencséje volt a nagy, 4,5 méteres belmagassággal, amit még egy, a múlt század elején érvényben lévő rendelet írt elő. Ez kimondta, hogy a kávézók belső terének legalább 4,5 méteresnek kell lenniük, és mivel minden beruházó bízott abban, hogy kávézó költözik a frissen felépített ház aljába, az alsó szint nagyon sok épületben ennyire szellős lett.

Ez a 4,5 méter már elég a galériázáshoz, de Éva ezt úgy oldotta meg, hogy közben a térérzet meglegyen. Az olyan bensőséges hangulatot kívánó helyiségeket, mint a hálószoba vagy az étkező, az osztott területen helyezte el, és ezeknek még jót is tesz a mennyezet közelsége. De a nappalirész fölött már teljes a magasság, egy ogre is nyújtózkodhatna, amíg jól esik.

A lakás persze tele van praktikus részletekkel, a galériára vezető lépcsősor szekrény és fiókos szekrény is egyben, ahogy a kétszobás lakás kisebbik, és tényleg kicsi szobájából kialakított, konyhával, fürdővel felszerelt önálló lakrészben is minden elem funkcionális: nemcsak szép, de használható is valamire.

Ami a legjobban tetszik Éva munkájában, az a szabad gondolkozás: ki gondolná, hogy egy kocka alakú térből, egy nagy és egy kis szobából, szóval egy tipikus, élhetetlen budapesti környezetből ilyen nagy, sokféleképp variálható, lakható teret lehet kialakítani? Hogy két lakás is beférjen ide úgy, hogy van két konyha, több fürdőszoba és még tér is marad, ahol szükség van rá? Kreativitással még a legszörnyebb terekből is sokat lehet kihozni, és ezt Éva munkái fényesen bizonyítják, aki ugye várostervezéssel is foglalkozik, és budapesti léptékkel mérve is van néhány remek, bár formabontó ötlete.

És még egy pluszpont: Éva olvasott a blogunkon Marcus Goldsonról, a Budapesten élő britről, aki csodálatosan szerethető képeken örökíti meg a helyi toposzokat. Azokat, amiket mi talán észre sem veszünk, pedig annyira jellemzőek ránk. A képek megismerése után Éva telefont ragadott, összeismerkedett Marcusszal és feleségével, és most már a festő képeivel van tele a lakás. Ezektől lesz bensőséges, vidám és összetéveszthetetlenül budapesti az összhatás.

Hát így.

Ha neked is menő lakásod van, alig várjuk, hogy a sorozatunkban bemutathassuk. Küldj levelet erre a mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket.