Nemrég jöttem haza egyhetes toszkán nyaralásomból, ami pont olyan jó volt, mint amilyennek hangzik. Nem szeretnék hosszas beszámolóval untatni senkit, viszont volt egy olyan élményem, amit meg szeretnék osztani veletek.

Az egyik nap célba vettük Montalcinót. Ennek a városkának mindenképp akartam szentelni egy napot, ugyanis itt nagyon magas fokon űzik a borkészítést.

A terület előnye, hogy nincs túlbonyolítva: a Sangiovese szőlőfajtát termesztik itt, annak is a Brunello klónját. A készítésre szigorú előírások vannak, a borok általában három évet töltenek szlavón tölgyfahordókban, van hogy többet. A modernebb felfogású borászok már francia barrique hordókkal is próbálkoznak, majd a palackos érleléssel, bármelyik is, alapvetően igaz, hogy a csúcsborok öt éves koruk előtt egyáltalán nem kerülnek ki a boltok polcaira (a Riservák csak a szüretet követő hatodik év januárjában leghamarabb).

Az így készült borok közül a legmagasabb megítélése a Brunello Riserváknak van (ezekre vonatkozik a legszigorúbb előírás), utánuk jönnek a Brunellók, majd a Rossók. És ha valaki azt gondolná, hogy a "nagy bor" kifejezés csak a villányi, időnként faragatlan izomkolosszusokra értendő, egyszer érdemes megkóstolnia egy Brunellót: nagyon komplex italok, hihetetlen izgalmakkal, több évtizedes eltarthatósággal, miközben megtartják a méltóságukat, és a kellemes, krémes-gyümölcsös aromákat.

Na, ezt akartam én megkóstolni, végre a szülőhelyén, Montalcinóban. Már csak azért is, mert itt nyilván sokkal olcsóbban találunk Brunellót, mint például Budapesten, ráadásul a választék sem hasonlítható a világ többi részéhez.

Délről közelítettük meg a városkát, az autópályát kikerülve. Utólag azt mondom, csak így szabad közlekedni errefelé, fantasztikusan szép falvakon keresztül érjük el a célunkat, miközben a vizuális orgazmust okozó toszkán táj ömlik a szemünkbe:

Montalcinóba érve valahogy egyből az erődhöz keveredtünk Évivel, ahol csak egy borkereskedésen keresztül, négy euróért juthattunk fel a bástyákhoz. Működött a marketingfogás, meg is álltam körülnézni. Volt miért, előttem egy egész falnyi Brunello sorakozott, a 30 eurótól egészen a 300 euróig láttam az árakat, utóbbiakat inkább csak a szemem sarkából. Pénztárcámhoz igazodva inkább a sor elején álltam, éppen ezért vettem kissé zokon, amikor az eladó néhány angol nyelvű szóváltás után megkérdezte: where are you from? Más is lehet csóró, nemcsak a magyarok, gondoltam, de azért megmondtam, hogy Hungary. Hát akkor sziasztok - válaszolta tökéletes magyarsággal a srác. Évinek nem esett le egyből, még angolul kezdte volna dicsérni a kiejtést, én viszont váltottam magyarra: hát téged meg mi szél hozott ide?

Így aztán magyarul folytattuk az ismerkedést, a borokkal meg egymással, és mivel Tamás már öt éve dolgozik Montalcinóban, sokat megtudtunk arról, mely borászokat érdemes keresni az olcsóbb árfekvésben. A polcon mutatott még egy ismerős nevet:

Máté Ferencnek hívják a borászt, és igen, ő is Magyarországról származik.

Miközben ott beszélgettünk hármasban, egy hölgy is odaállt mellénk, egyre közelebb lépve, érdeklődő tekintettel, füleit hegyezve. Különös volt, hiszen egyértelműen látszott, hogy nem Magyarországról jött. A ruhája, a testtartása, a kisugárzása alapján nyugatról érkezettnek tűnt, a tipp aztán be is igazolódott, amikor megszólalt amerikai akcentussal:

- Elnézést, hogy közbevágok, de hadd csatlakozzam Önökhöz. Nagyon szeretnék magyarul beszélgetni valakivel, az édesanyámmal tudtam csak, de ő sajnos meghalt.

Őt is kifaggattuk, úgy tűnt tehát, hogy a kétezres évek menekültje után egy 56-ban disszidált család gyermekével is összehozott minket a sors a toszkán csúcsborok városának tetején, egy erődben.

Ha már így összejöttünk, Tamás rittyentett nekünk egy hat Brunellóból álló kóstolót, szigorúan magyarul, a hölgy férjének angolra fordítva. Végre testközelből kóstolhattam meg, hogy egy 2006-os Brunello is mennyire fiatal lehet 2013-ban, és mennyire nem vicc, hogy tíz évig kell várni ezeknél a boroknál a nyitásra.

Különös volt elbúcsúzni a többiektől, főleg a hölgytől, akivel valószínűleg soha nem találkozom már. Szerettem volna még beszélgetni vele, megkérdezni tőle, hogy tetszett neki Budapest negyven év után (ott is járt nemrég), de nem volt alkalmam.

Mindenesetre tökéletes nap volt. Ha ti is erre jártok, menjetek az erődben lévő enotecába, és keressétek Tamást. Ha rendelnétek tőle Brunellót (mennyiségi rendelés esetén a házhoz szállítás ingyenes), írjatok nekünk emailt, az érdeklődőket megpróbáljuk összehozni vele.