A hétvégén megnyitott az Élesztő nevű hely, aminek a facebookos meghívójában ügyesen elrejtve egy rakás zseniális hívószó állt (a kiemelések tőlem):
A hétvégén megnyitjuk az ÉLESZTŐT - Budapest első kézműves sörrel folyó romkocsmáját a Tűzoltó utcában! Az egykori Tündérgyár helyén nyíló sörkertben 17 féle csapolt sört kínálunk, és természetesen csak kézművest - nyitáskor magyarokat, de lesz majd külföldi is.
Az Élesztő, mint söröző egy tágabb kezdeményezés része, melynek keretében az egész épületet egyfajta gasztronómiai központtá tesszük, és kiteljesítjük a 100 éves udvart, mint afféle nem-hivatalos aprócska sétálóutcát, melyről kávézók, éttermek, sörfőzdék, bárok, vendégszobák nyílnak.
Erre nem lehetett nem elmenni.
Ferencváros tehát, a Trafó mellett közvetlenül. Nem a belváros, nem egy nagy pörgésről ismert környék, de azért van élet. Ide tényleg az jön, aki a sörökért érkezik, meg aki a Trafóba jön, eltévedt emberek nem nagyon esnek be.
Közeledve a bejáratot jelentő kapualjhoz már halk morajlás mutatja, hogy jó helyen járunk. Befordulva egy hangulatos, tényleg romkocsmás belső udvar fogad, sok zölddel, megfelelően halk zenével, és egy nagy sorral. A szomjas tömeg.
Tíz perc alatt azért sorra jutunk. A csapok mögött az Élesztő egyik tulajdonosát, Bart Dánielt is észrevesszük, ő a Folyékony Kenyér blog szerzője, és a Főzdefeszt szervezője. Aki nem ismerné a történetét, röviden: borivóként kezdte, aztán felkérést kapott a Gösser szponzorblogjának írására, így mélyedt bele a sörökbe. Olyannyira, hogy nemsokára már sörforradalmat kiáltott, megszervezte a Főzdefesztet, felkarolta a kézműves sörök ügyét, és most már pohárban is elénk rakja, amit érdemes (a lenti képen balra).
Ahogy felnézünk a pult fölé, megtudjuk, miért a nagy érdeklődés:
Ezek csapolt sörök. 17 féle (szombatra már csak 16), ami önmagában zavarba ejtő, ráadásul csupa különlegesség. Öregsör, meggysör, brutál, köles, bodza, van itt minden. Egyelőre csak magyarok, aztán Londonból is érkeznek majd hordók.
Megkapjuk a sörünket, egy Hopfanatic Splash-t és egy Távoli Galaxist. Ahogy elsétálunk hátra, jobbra nyílik egy belső helyiség is, fotelekkel, félhomállyal. Innen vezet az út a kimondottan félelmetes pincébe, ahol a festékszagú, frissen mázolt vécébe nyílnak ajtók.
A Tündérgyár hangulati maradványai mindenfelé, amit egyelőre nem sikerült az elszállós-fetrengős hangulatból a nevetős-sörözős felé indítani. Láthatóan nem is volt sok pénzük rá, amit később Dániel is megerősített: barkácsboltos számlákból egyelőre össze lehet állítani a teljes büdzsét.
Ez azonban nem a végeges formája a helynek. Ahogy a meghívóban is állt, a tulajdonosok egy gasztrosétányt akarnak itt létrehozni, ahol a középső udvar egy sétálóutcává változik, amiből jobbra-balra nyílnak a helyiségek. Apránként terjeszkednek a száz éves épületben, ami eredetileg üvegfúvóműhelynek épült, aztán parkolónak használták, és nem igazán foglalkozott az állagával senki.
Szóval lesz itt sörkóstoló és sörfőző iskola, színházterem, előadások, fent befogadó lakásétterem, lent sörvacsorák, a bejárat mellett pedig egy kávézó bontogatja szárnyait.
És akkor a sörök. Én egy Hopfanatic Splash-sel kezdtem, ami egy könnyed lager, de itt sem az íztelen, vizezett csapolt sörök világát képzeljük el. Aromákban gazdag, izgalmas sör, a néhány hete megnyílt kiskunhalasi főzde cucca.
De ami igazán meglepett, az a Távoli Galaxis volt. A Legenda sörfőzde söre a 2. Magyar Házisörfőző Verseny Grand Championja lett nemrég, és ennek megfelelően egy hihetetlenül izgalmas ital. Először belecsapja a bodzaillatot az arcodba, a korttyal pedig intenzív aromák, nagy test érkezik, de nem a bántó keserűséggel, és harapható kortyokkal, teljesen jól iható, kellemes. Az utóíze pedig külön életet él, nagyon hosszan benne marad a szájban, édeskés, kellemes aromákkal. Zseniális. Mire azonban megittam a korsómmal, közölték, hogy el is fogyott. De nem csak aznap estére, hanem teljesen, mert ebből a sörből ennyi készült. Ezt jelenti a kézműves sörözés, egy sörmester nagy gonddal elkészít pár száz litert, amit aztán gyorsan megiszunk és vége. Aztán jöhet majd a légyszi, hogy csináljon még abból, mert olyan jó volt.
Innen üzenem ugyanezt Róth Zoltánnak, a sör készítőjének.
Az Élesztő egy remek hely tehát, jó sörök és remek hangulat, a belső térre ráfér még a pofozgatás, de ha a terveket sikerül véghezvinni, később ez sem lesz probléma. Az árakat meg ti is látjátok, ha a belvárosban nem a legolcsóbb ipari sört kéred a poharadba, hanem egy kissé drágább nagyüzemi cuccot, ugyanennyit fizetsz. Az élmény viszont ebben az esetben fényévekre van.
A próba után átnéztünk Csabával a Léhűtőbe is. Ez elvileg ugyanúgy kézműves söröző, itt ugyanúgy minőségi italokat mérnek, ugyanúgy Bart Dániel az egyik alapító, és mégis egész más. A Gozsdu udvar nyüzsgésétől pár méterre, egy szuterén helyiségben nyitott nemrég, de az Élesztő hangulata után nem volt már kedvem itt leülni. Csend volt, fülledtség volt, és a gyertyákkal sem sikerült meggyőzni, hogy maradjak.
Azért ajánlom azoknak, akik itt járnak, itt is hétféle kézműves csapolt sört találunk, az árak csak egy kicsit magasabbak, mint az Élesztőben, és nem kell elhagyni a város éjszakai életének gócpontját.
Élesztő
1094, Budapest, Tűzoltó utca 22.
Nyitva hétfőtől vasárnapig 15:00 - 03:00
elesztohaz@gmail.com
Léhűtő
Budapest, Holló utca 12-14.