Bár a posztjainkból úgy tűnik, mintha Budapesten kizárólag csodálatos, világszínvonalú helyek nyílnának, azért egy kicsit csalunk: csak a pozitív élményeinket írjuk meg, a többi megy a süllyesztőbe. Ebből következik, hogy sokkal több helyen járunk, mint amiről írunk, van ugyanis egy rakás olyan étterem, szórakozóhely, amik egyszerűen nem ütik meg a mércét. Nálunk meg ez van: vagy jót, vagy semmit.
A Nagymező utcai Apacuka pontosan ilyen hely volt: még tavaly nyáron látogattunk el hozzájuk a Brigád egyik bónuszával, ettünk egy nagyot, aztán elégedetlenül távoztunk. Vagyis csak én: négyen ültünk az asztalnál, a többieknek ízlett, amit kaptak, szerintem viszont a minőség legfeljebb közepes volt, miközben a hely egyáltalán nem tűnt olcsónak. Sőt, drága volt. Szóval az Apacuka lekerült a listáról, nem is nagyon foglalkoztam vele többet.
Aztán két céges rendezvény miatt is odakeveredtem, akaratom ellenére. Tele voltam előítéletekkel, de éhséggel is, legyűrtem hát az ellenállásomat és rendeltem egy vacsorát. És meglepődtem, mert amit kihoztak, sokkal ehetőbbnek tűnt, mint a korábbi, szóval elhatároztam, hogy egyszer visszatérek hozzájuk, és kipróbálok egymás után legalább három fogást. És közben befutott még egy bónusz is, szóval adta magát a második esély, megint féláron.
A hely belülről elég érdekes, nem annyira otthonos, itt-ott szürreális, máshol meg átlagos, hullámzó, de mindenképp sokkal érdekesebb, mint a budapesti helyek többsége. Leginkább a "Kétfejű ludakkal incselkedő lány bugyi nélkül" című kompozíció tetszett, mondjuk ezt a címet én adtam neki.
De koncentráljunk a kajákra: előételnek volt fehérboros, fokhagymás, chilis fekete kagyló, ami nagyságrendekkel érdekesebb és ehetőbb fogás, mint amit ebben a műfajban számos helyen felszolgálnak. A kagyló nem volt fáradt, vagy szétfagyasztott, egész frissnek tűnt, ezzel a csípős, tejszínes, hagymás szósszal meg nem találkozol minden helyen, ügyes:
Aztán kóstoltam kacsamájat is, ami mindenféle formában felbukkant az asztalon, előfordult crème brûlée-ként, meg kakaós pöttyökkel teleszórva, ennél rosszabb minőségben nem éri meg kísérletezni az alapanyaggal, mégis csak kevésszer kerül itthon ilyen értő kezekbe a kacsamáj.
A főételnek jöhetett a konfitált malacpofa slambuc lasagne-val, ami csodálatos fogás: a malacpofa szaftos, puha, omlós volt, a lasagne meg épp annyira füstölt ízű, hogy kihozza az ételt a gasztróbuziságból, és egy nagy cuppanós parasztpuszit nyomjon a homlokára. A jus-ből viszont több is fért volna a tányérra.
Egyedül a sajttállal nem voltam elégedett, 1500 forintért ez a közepes camambert és érdektelen cheddar túlzás, még ha a kék sajt rendben is volt. De az is csak rendben.
Összességében az Apacuka nagyot fejlődött, és az érdektelen régióból átesett az ajánlható éttermek közé, igaz, továbbra sem olcsó, mert fejenként 6-8 ezer forinttal lehet számolni itallal együtt, annyiért meg már el is lehet várni a minőséget.
Apacuka Kávéház Étterem Varieté
1065 Budapest, Nagymező utca 54-56.
Telefon: +36 1 269 1317
H-P 10:00-02:00
Sz: 12:00-04:00
V: zárva
disclaimer: a Bónusz Brigád az Egy nap a városban blog hirdetője