András nevű olvasónk tippjét követve megint a Múzeum körút 7 számot kerestem, azt a lepusztultságában is izgalmas átjárót, ahol legutóbb a Cukrorkát látogattam meg. Azt hallottam ugyanis, hogy ugyanitt, valamelyik sarokban találok egy apró teaboltot, ahová olyan kevesen tévednek, hogy csengetni kell a bejutáshoz.

Az udvar:

A teabolt a sarokban:

Csengettem, a mellettem lévő kapu kinyílt, és megjelent a tulajdonos. Melegítőben, nem a suhogósban, inkább amiben az edzőket képzeljük el, ahogy kiabálják az egy-kettőt. Udvariasan beinvitál, és megmutatja, mit hol találok. Gyorsan felhívja a figyelmet az árakra (1000-1400 forint tíz dekánként), ami állítólag alacsonyabb, mint bárhol máshol Budapesten ilyen teákra. Ezt nem tudom megítélni, csak bólogatok.

A polcokon rengetegféle tea, pedig állítólag ennél sokkal több szokott lenni. Elkezdem leemelni a masszív fémdobozokat, kipattintom a tetejüket, ismerkedem az illatokkal. Gyorsan rájövök, hogy ez nem az a hely, ahol az egyes termőterületeket meg dűlőszelektált teákat kell megkülönböztetni egymástól. Akadnak ugyan tiszta fekete-zöld-fehér-vörös teák, de a fő profilt inkább az ízesített teák jelentik. Itt tehát nem a kifinomult, inkább a nyalánk teázókat járnak jól, a teához mindenféle fűszereket, gyümölcsöket, zöldségeket kevertek, gránátalma, banán chips, sáfrány virág, málna, kókusz, bors, kardamom, meg még sorolhatnám, különféle kombinációkban. Német import.

Az eladó pont megfelelően közvetlen, jó humorú, az a típusú ember, akivel bárki szót tud érteni, el tud beszélgetni. Néhány kérdés után nyilvánvalóvá válik, hogy nem ő a tea legavatottabb szakértője, szabadkozik is, hogy a feleségéé a bolt, ő most csak besegít (különös, hogy korábban András is vele találkozott). Egyébként Szilágyi György, infrafűtéssel és csomagolástechnikával foglalkozik.

Ez még önmagában nem lenne annyira érdekes, de miközben szagolgatom a dobozok tartalmát, tovább kutakodok nála az előzményekben. Kérdezgetem, hogy lehet valaki egyszerre eladó egy teázóban, és infrafűtés szaki. Ez kinyitott egy kaput, amin kiözönlöttek az emlékek. Kiderült, hogy előttem nem egy teaboltos, de még csak nem is egy csomagolástechnikus áll, hanem inkább egy életművész.

Nem tudnám felsorolni a tíz perc alatt elhangzott valamennyi információt, a lényeg, hogy György többek között a TF-en végzett (ez máris megmagyarázza a melegítőt), övé volt az ország első, gebines (haszonbérben végzett) testkultúra szalonja. Ő tartotta karban például a komplett Neoton Familiát. A kép jobb oldalát nem ér nézni.

De amikor nem ezt csinálta, akkor a kajak-kenu válogatottat masszírozta, mert egyébként masszőr.

Máskor meg olyan edzőgépet fejlesztett, amin egyszerre sokan (a válogatott tagjai) edzhetnek, mert egyébként ehhez is ért.

Egyébként kétszeres VIT-díjas táncos, így ismerte meg első feleségét. Tanúja Kabos László volt, nem véletlenül: felesége és apósa révén a színészkörökbe is bekerült. Haknizott, műsorokat szervezett.

Aztán Angliából csempészett húst, körömlakkot, autóban, és a Balatonon terítette az árut. Mivel a butikosok csinos fiatal nők voltak 25 és 40 között, nemsokára elvált nem kellő mértékű hűség miatt. "Minden második faluban volt csajom" - pontosabban ezt mondta.

Büfét nyitott, szeletelte a parizert, üzletkötő volt, aztán kinyitotta a Múzeum körúti udvarban az üzletét "az asszonynak", ő pedig csomagolástechnikával és infrafűtéssel is elkezdett foglalkozni.

Valahol a történet közepén beleszagoltam a csilis teába, innentől kezdve megállás nélkül köhögtem, szóval ennyit tudok felidézni, de az eldarált adatok bármelyikére szívesen rákérdeztem volna, mert úgy tűnik, György kimeríthetetlen tárháza az anekdotáknak.

Egy ekkora üzletben, ahol megfordulni is kihívás, nehéz észrevétlenül fotózni, így én is kénytelen voltam teríteni a magam történetét: blogger vagyok, és az érdekes, szerethető helyeket, arcokat kutatom Budapesten. Itt pedig mindkettőt megtaláltam. György örült, a poszt miatt érkezőknek gyorsan felajánlott 5 százalék kedvezményt, én meg intettem hogy köszi, és köhögtem tovább.

Elvitelre még kértem egy helyben lefőzött teát 250 forintért, a csilis matét, hogy tovább szenvedhessek. Meg hát kutyaharapást szőrével.

Jól látjátok, a tea hőmérséklete miatt rátett pirosbogyós szalvéta kézzel lett ráapplikálva egy tűzőgép segítségével. Ha ez nem csomagolástechnika, nem tudom, mi.

A papírpohárral kisétáltam, próbálgattam a maté ízére érkező erőteljes, de kellemes paprika utóízt. Arra gondoltam, mennyi érdekes arc lehet még Budapesten, ilyen kis üzletekbe rejtve. Hamarosan visszatérek, hogy tovább hallgassam az egykori masszőr-sportoló-táncos-feltaláló-csomagolástechnikus-teaboltos-csempész elbeszéléseit. Főleg mivel több mint tíz év fenntartás után májusban eladják a boltot, aztán ki tudja, lehet hogy legközelebb fogorvosként találom magam szemben Györggyel.

Akkor aztán hallgathatom a történetet, közbe sem tudok majd vágni.

Teásbolt
1053 Budapest, Múzeum Krt. 7
hétköznap 8.30-19.00
szombaton 9.00-15.00