Az egész tulajdonképpen az én hibám. Az volt már két éve is. És még csak tanulni sem tudok belőle. Decemberben, legkésőbb januárban váratlanul fogják magukat az érzékszerveim, elkezdik lehetetlen információkkal bombázni az agyamat, úgymint hideg van, fúj a szél, amitől könnyezem, és belefagy a szemembe a könny, hiszen ugye hideg van, látom a havat, és ez a sok hülye információ végső soron bevisz egy üzletbe, ahol elkezdek téli cuccok után kutatni. Vastag pulóvereket, kabátokat, bélelt cipőket keresek, hogy túléljem azt a két hónapot, amit előttünk van, és amit vicces módon úgy hívnak, hogy tél.

És amikor nem találok semmi hasznosat, csak vékony pulóvereket, meg tavaszi cipőket, és megkérem az eladókat, hogy ha kinevették magukat, mutassák a téli kínálatot, mindig ugyanazt a választ kapom, minden évben, és én képes vagyok ugyanolyan hülyén meglepődni, hogy bazmeg ez már a tavaszi kollekció, a téliért jöttél volna októberben.

Ez van, de attól ez még egy marhaság. Mar-ha-ság. Nincs nekem semmi bajom a piacgazdasággal, nincs bajom a boltokkal, a kereslet gerjesztésével, de azt mondja meg nekem valaki, hogy az egyszeri, néhány héttel, esetleg hónappal előrehozott vásárlás bevételnövelő hatásán túl mi értelme volt szétcseszni egy működő rendszert? Hogy azt adják, amire épp szükség van?

A 2012-es téli kollekció:

Mert a boltok egyszer régen biztosan jól jártak. Növelni kéne a keresletet, a téli cuccokból már mindenki bevásárolt, gyorsan kezdjünk el tavasziakat árulni. És akkor három hónappal visszább rendeződött a piac, három hónappal előrébb hozták az emberek a vásárlásukat, egy évszak alatt kettő évszaknyi ruház adtak el a boltok és mindenki elkezdett olyasmit venni, amire még nem volt szüksége. De tovább folytatni ezt nem lehet. Mégiscsak képtelenség lenne januárban rövidnadrágot, júliusban meg télikabátot árulni. Ennyi volt, ez egy jópofa csavar, ami talán évek alatt, hétről hétre csúsztatta el a szezont addig, hogy összejöjjön az évszaknyi lemaradás, de a trükk kifulladt, én meg itt vagyok rendes pulóverek nélkül. És értetlenül néznek rám a boltokban, és én vagyok a hülye.

Volt a Brody House-ban novemberben egy remek est, amikor divattervezők meséltek a szépséghez fűződő viszonyukról. Tóth András, a USE Unused többszörös díjnyertes divattervezője sok egyéb mellett azt a képtelenséget is megemlítette, hogy már nemcsak négy évszak négy kollekciója van, hanem köztes évszakokat találnak ki csak azért, hogy tovább tudják pörgetni a keresletet, mert ezt semmi más nem indokolja, még a divattervező szerint se. Sőt, személyesen elég sokat bosszankodott amiatt, hogy az ilyen trükkök mennyi kárt okoznak, mert vagy lemarad a divattervező, vagy kimeríti a kreatív energiáit, amikor olyan igényeket kell kielégíteni, amiket tulajdonképpen ő hoz létre.

Szóval hogy olyan időre kell ruhát terveznie, ami nincs. Más ez, mint a télen árult tavaszi ruha, de ugyanarról a tőről fakad.

Odakint hideg van, kérek egy meleg pulóvert, ne csesszetek ki velem.