Tudom-tudom, már írtam a helyről, bár akkor inkább az itt készülő bagett nagyszerűségéről emlékeztem meg, aminek halk csilingelések százaival roppant össze a héja, ha megnyomtam a tetejét. Kiváló cucc, most azonban nem erről akarok írni.

Írhatnék a reggeliről általában, amit ott ettünk egyik nap. A pain au chocolatról, a különféle kenyérfélékről és a házi dzsemekről, mert mind egytől egyig kitűnő. De nem is emiatt írom a posztot.

Megemlékezhetnék az egyszerű melegszendvics néven futó csodáról, a tökéletes kenyéren a tökéletes és bőségesen rétegezett, pont megfelelő vékonyra szelt sonkáról és a férfiasan ráolvasztott sajt hármasáról. Amikor ebbe harapsz bele, rájössz, hogy nem véletlenül mondják: a jó étel nagyrészt a kitűnő alapanyagokon múlik. Itt a világ legegyszerűbb meleg étele, és zenél. De még csak nem is ez késztetett a poszt írásra (na jó, egy kicsit ez is).

Volt ugyanis a melegszendvics mellett egy remek saláta. Roppanós, ízletes, decemberben, miközben odakint a mínuszok röpködnek, remek kísérő. A sok zöld között pedig ki-kibukkant néha egy-egy piros kis koktélparadicsom, félbevágva.

Na, ezért írok.

Én komolyan mondom, hogy egész nyáron nem ettem ilyen jó paradicsomot. Ilyen ízletes, tökéletesen megérett, édes, napfényízű tökéletességet, amiből ez a késhegynyi darab egyszerre stimulálja az összes ízlelőbimbómat, hogy robbanjon a szájban.

Nem hittem el. Mindig is nagyon fontosnak tartottam, hogy egy vendéglátóhely télen nagy hangsúlyt fektessen a zöldségfelhozatalra, különös tekintettel a paradicsomra. Ha nem tud beszerezni jót, ne is adjon a tányérra semmit. De ez a példány a szezon kellős közepén is fajtája büszkesége lett volna, így télen meg egyenesen csodaszámba ment.

Megkérdeztem, honnan van. Magyarországról, biogazdaságból, azt mondták.

Képtelen vagyok elhinni. Mert ez azt jelenti, hogy megtalálták a módját a napfény előállításának mesterséges úton, és találtak egy ehhez megfelelő fecskendőt, amivel azt a növényekbe oltják.

Egy reggeli 1490-be kerül, ami nem olcsó, de az élmény összehasonlíthatatlan a feleenyiért kínált "semmi gond nem volt vele" reggelikkel. Ez ünnep. Az a képen látható, félbevágott piros kis rohadék magában ért ennyit.