Hölgyeim és uraim, a vacsora ideje alatt egy rejtélyt kell megoldaniuk. Az 1930-as években járunk, a Royal szállóban, ahol két aktatáska cserél gazdát, majd az egyik tulajdonosa nyom nélkül eltűnt. Kérem, fogyasszák élvezettel a sültet, a borokat, közben a szálloda különböző pontjain elhelyezett nyomokból találják ki a rejtélyt.

A Rejtély a Royalban nevű vacsorára már legutóbb is el akartam menni, így most másodikra csak sikerült. Egy élményvacsoráról van szó, ami csak részben szól a gasztronómiáról, ezzel egy időben, a fogások között nyomozói feladatokat is meg kell oldanunk.

A Corinthia Hotel (születési nevén Grand Hotel Royal) zegzugos tereit egyébként nagyon szeretem, korábbi rendezvényeken élvezettel vesztem el a különféle termek útvesztőjében. Már eleve mikor belépsz a szállodába, és meglátod a szemben lévő lépcső előtt találsz itt-ott elrejtve egy-egy bőrkanapét, ahol úgy lehet elvonulni, hogy közben rálátásod van a szálloda nyüzsgésére. Wes Andersonnak tökéletes helyszín lehetne a filmjéhez.

A vacsora mondjuk pont nem a kedvenc helyszíneim egyikén volt megtartva, a két épületszárnyat elválasztó átriumban, ahol a fölénk tornyosuló emeletek súlya, az aulaszerű hangzás kicsit végig rányomta a bélyegét a hangulatra, családias légkör például biztosan nem tud kialakulni ezen a helyen. De ez ízlés kérdése, biztosan van, akinek pont ez a Körúttól üvegfallal elválasztott hatalmas belső udvar jobban tetszik, mint a Royal zegzugjai.

Érkezésünkkor pezsgővel fogadtak, ezután leültünk az asztalhoz, és még az előétel előtt megjelent két nyomozónak öltözött játékvezető. Egyiküket azonnal megismertem: a Krimiestek.hu feladványainak kitalálója, Attila öltözött be erre az estére, így tudtam, hogy nem csak kamu lesz a nyomozás. Attila előszeretettel küldi körbe Budapesten az embereket feladványtól feladványig, szerencsére itt csak a szálloda két legtávolabbi pontja jöhet szóba, mint maximálisan legyalogolandó táv, így bátran láttam neki az előételnek. Ez céklával és pálinkával marinált lazac volt avokádó krémmel és Serrano sonka tekerccsel:

Ennyire közel még az életben nem került egymáshoz hal és malac. Csodálatos volt felfedezni, ahogy szinte összeér a két íz és állag, ahogy rávették a lazacot az izmosabb ízekre, a sonka pedig passzívan, de nagy tehetséggel fogadta a hal közeledését. A fogás mellé 2010-es Nyakas Chardonnay-t töltöttek, mellé ásványvizet. Emellett folyamatosan töltötték fel mellettünk a tányért frissen sült zsemlékkel, fűszervajjal.

Az előétel után kaptunk egy borítékot, ami nyomok felkutatására buzdított. El kellett látogatnunk a spába, a régi mozi páholyához vezető falépcsőhöz, majd a recepció melletti poggyászhordó kocsinál kellett feladatokat megoldanunk. Volt, ahol meg kellett találnunk valamilyen feliratot, megbecsülnünk a táska tartalmának súlyát vagy egyszerűen csak elolvasni a történet folytatását, és megpróbálni összerakni a szálakat. Egy pezsgő és egy chardonnay volt bennem, még úgy éreztem, menni fog.

A főétel aztán betette a kaput. Roston sült szarvas karaj zeller pürével, kelkáposztával és Grand veneur mártással. Mellé Gere Cabernet Sauvignon 2007.

Tömören: a szarvas tökéletes állagú volt, úgy omlott össze a szájban, mint egy rozé kacsamell, a köretek pedig még izgalmasabbá tették az élményt, egyúttal pehelykönnyűvé a fogást. Gere vörösboránál el tudtam volna képzelni sokkal jobb párosításokat ehhez a fogáshoz, ez ugyanis kis testtel, fiatalos savakkal és éretlen aromákkal kilógott a nemesebb erényeket felvonultató falatokból.

Ha kifogyott a víz, újratöltötték. Ha kifogyott a bor, szintén. Így aztán már tele hassal, emésztésre beállt szervezettel, a véremben mintegy fél üveg borral láttam neki a második túrának. A báltermet, a bárt és a bejárat melletti pihenőrészt céloztuk meg.

A desszert feketeerdő torta volt pohárban, vagyis csoki mousse, mascarpone és meggyzselé. Mellé Vylyan jégbor, 2009-es. A cukorbombáktól a maradék agyi kapacitásom is elszállt, leginkább a mellettem ülő Mesivel röhögtünk válogatott családi történeteken, így a végén kiosztott lapokon a kérdésekre tökéletesen rossz válaszokat adtunk.

Megnyugtatott minket, hogy senki nem volt 100 százalékos, de azért hirdettek egy nyertest, aki a legközelebb talált célba. Neki egy vacsorameghívás volt a jutalma.

Szóval nekem tetszett a Rejtély a Royalban. A 9900 forintos árban benne van a pezsgő, a korlátlan mennyiségű bor és víz, egy háromfogásos, izgalmas vacsora, meg egy kis játék, miközben felfedezzük a szállodát. Vagyis az árat egyáltalán nem érzem túlzónak, az italfogyasztással egy hasonló minőségű étteremben nyomozás nélkül is fizettem volna ennyit. Hátrány, hogy a borokat szerintem nem jól választották meg, a Nyakas és a Gere túl magától értetődő, utóbbi nem is volt jó, a jégborral pedig érezhetően a Tokaj-közhelyet akarták elkerülni, mondjuk ezt sikerült. Csak talán kár volt. A feladatok is túl nehezek voltak, korábban meg túl könnyűek, de ez nyilván javulni fog a jövőben. Még csak a második ilyen vacsora volt, van még hová fejlődni, izgalmasabbá tenni, megszervezni, benne lehetne a pincér, aki odacsúsztat egy borítékot, találhatnánk a tányér alatt nyomot, ilyesmi. Van még potenciál a nyomozós vacsorában, de ez egy jó kezdet.

A következő rejtélyt január 17-re tervezik.