Először azt gondoltam, hogy valaki kikel a sírjából. Mondjuk Schmall Lajos történetíró.

Leporolja a szellemtestét, körbenéz, és elkezd sétálni. Meglátogatja a többieket.

Móricz Zsigmondot, akinek a novelláit megjelenésükkor olvasgathatta.

Ybl Miklósnak gratulálna a Budapest hangulatát 2012-ben is uraló historizáló építészetéért, megtárgyalnák a pesti régi Városháza történetét, ekkor természetesen megjelenne Hild József is, aki az épület átépítésének terveit készítette.

Átterelnénk a szót a világháborúra, Móricz haditudósítóként szerzett élményeihez Mednyánszky László csatlakozna, aki harctéri rajzolóként szolgált. Amit az egyik szavakkal, a másik ecsettel próbálná kifejezni.

Megjelenne Haggenmacher Oszkár is, az Ifj. Haggenmacher Henrik Sörgyár egyik vezetője, a későbbi Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde létrejöttét is biztosította. Az Andrássy út elejének nagy része ennek a családnak a birtokában volt, a vagyon aztán az államosítás során szóródott szét. Vagy valahová.

És a legnagyobb sírbolttal rendelkezők is bekapcsolódnának a beszélgetésbe: Jókai Mór, Ady Endre, Blaha Lujza, Erkel, Batthyány, Kossuth és Deák.

Aztán letettem erről, inkább csak ajánlom őszi sétára a Fiumei úti sírkertet, a Nemzeti Pantheont, ahol fel lehet keresni a hírességek sírjait, vagy csak rugdosni az őszi avart, és egy nagyot beszélgetni azzal, aki elkísér minket.