Időnként megérzed, hova érdemes benézni. Minél több étteremben eszel, annál biztosabban tudod már belépés előtt, hogy a hely szar lesz, vagy jó. Néha ez a hatodik érzék tökéletesen ellentmond az összes többinek: van, hogy lepukkant helyekkel kapcsolatban érzem úgy, hogy érdemes kipróbálni őket, máskor meg luxussal megtömött éttermektől látom már messziről, hogy pocsék a konyhája.
Ez valahogy kialakul.
A fentiekre példa az újlipótvárosi Norbi étkezde, aminek semmi köze a zsírégető-pápához: itt nem kapsz semmi olyasmit, ami diétás, vagy ami még rosszabb, egészséges lenne, itt hatalmas, izmos ebédeket kapsz tökéletesen megfizethető áron. Úgy értem, egy ezresért betegre eheted magad anélkül, hogy a gluténmentes életmóddal sértegetne bárki.
Régimódi, hagyományos étkezdéről van szó, aminek, ha jól hallottam az elejtett szavakat, családi háttere van, viszont a családnak nem része Scobert Norbi, aki valószínűleg még kövér kisfiú volt, amikor ez a hely megnyílt.
Szóval itt van ez az étkezde, ami kívülről tényleg sehogy sem néz ki, de mindig, amikor elsétáltam előtte, arra jutottam, hogy egyszer ki kell próbálnom. Aztán kaptam egy levelet Hajzer Bencétől, benne egy fotóval, amin hosszú sorok álltak délben az étterem előtt, és akkor már biztos voltam abban, hogy a megérzéseim tökéletesen működnek, mehetek látszani a húslottóba.
A Norbi egyébként inkább csak egy konyha, mint étterem, ahol a vendégrész körülbelül akkora, mint egy közepes tányér, ha túl sokan megyünk be, már egymásból lógunk ki minden irányba. Négy-öt ember azért elfér, de a többség elvitelre kéri az ételeket, így tettünk mi is.
Még odakint kinéztük, hogy mit fogunk enni. A táblára krétával írják rá a kínálatot, ami a legjobb bisztrókonyhákat idézi, csak itt épp nem idéznek meg semmit, egyszerűen teszik, amit tenniük kell. Ettől lesz a Norbi étkezde eredeti, és nem valaminek a másolata, utánérzése.
Meg a kajáktól. Pár nappal korábban ettem rántott húst, úgyhogy bármennyire kívántam, elhatároztam, hogy valami mást kérek, nem rántottat. Éppen ezért szóba se jött a mátrai borzaska, vagy a rántott csirkemell, esetleg a rántott karfiol, vagy a rántott padlizsán, a rántott gomba, ne adj Isten a rántott brokkoli. Az ínyenc borda jó alternatívának tűnt, megkérdeztem, mi az. Kiderült, hogy rántott hús, töltve gombával, tarjával meg hasonlókkal. Oké, jöjjön a mustáros borda, az már biztos nem rántott. Aztán kiderült, hogy de: rántott ez is, csak mustárral kenték meg a belsejét. Végül hentestokányt kértem, Dóra meg sajtos-szilvás pulykát (amiről szintén kiderült, hogy rántott), pedig a táblára felírt, "Fasz"-nak kinéző tétel is igazi gasztronómiai csemegének tűnt.
Elhoztuk az ételt és öt perccel később már ettük is. Nem okozott csalódást. Nyilván aki 950 forintért valami Michelin-csillagos élményre vágyik, az nem normális. Ez egy kifőzde. De egy gyorséttermi menü áránál olcsóbban adnak végtelenül laktató kaját, amiben egyszerűen nem lehet kivetnivalót találni. A sült krumpli nem száraz, nem tocsog az olajban, jó. Ugyanez igaz volt Dóra pulykájára, ami tele volt hússal, nemcsak egy vékony cafatra kentek rá valami nagy panírt. De az én tokányom is finom volt, jól fűszerezett, házias étel.
A Norbi étkezde nekünk tökéletesen bevált, és ha nem az egészséges életmód, a hosszú élet meg a többi marhaság az első, akkor a különféle éttermek akciós déli menüjét leszámítva nem nagyon tudok olyan helyet, ahol 950 forintot értelmesebben lehetne elkölteni egy ebédre.
Ajánlott.
Norbi Étkezde
Budapest, XIII. kerület, Tátra utca 5/d