English

Egy nap a városban

L'art pour l'art: A magyar humor igazi nagyágyúi

Magyarósi Csaba 2012 október 18.

Pár hete történt, hogy Dórával beültünk az autóba, én a kormány mögé, ő a másik ülésre, mégis én nem tudtam, hova megyünk. Dóra navigált, ami már önmagában komoly kockázatot jelentett, ráadásul nem a végcélt mondta be, hanem mindig csak a következő megállót.

Ez volt az én meglepetésestém.

Először Budaörs felé kellett menni. Aztán Biatorbágynak. Majd Herceghalom felé. Utána jött Zsámbék. Amikor megérkeztünk a településre, kiderült, hogy ez a végcél is egyben. Fogalmam sem volt, miért mentünk oda: a különleges romtemplomot Zsámbék felett ismerem, de parkolás után másik irányba indultunk el. Csak amikor a Zichy-kertnél kérték a jegyeinket, akkor derült ki, hogy L'art pour l'art előadásra hozott el Dóra.

Méghozzá a Best of válogatásműsorra.

Tudni kell, hogy lényegében húsz éve szünet nélkül rajongok ezekért a fickókért (/lányért). Szerintem mindegyiknek egy böszme nagy, pofátlanul hivalkodó bahamai villában kéne laknia, válogatott Bentley-kkel meg Ferrariknál a bejáratnál, kubai szivart kéne szívniuk, miközben a tetőn pihenő helikopterükben gyönyörködnek, és abban versenyeznek, hogy melyikük megy fel hamarabb űrturistaként az ISS-re.

Hogy ehhez képest a hidegben, puritán díszletek közt, maguk által beállított színpadkép mellett is olyan átéléssel, figyelemmel tudnak fellépni, ahogy azt Zsámbékon tették, az csak további villákat és bizonyos európai kastélyokat ír fel a képzeletemben a listájukra.

IMG_4902.JPG

Mert az előadás remek volt, annak ellenére, hogy vastag kabátban, több réteg ruhában és takaróba csavarva is dideregtem. Dolák-Saly Róbert úgy is kezdte az előadást, hogy az est címe legyen inkább a "Fázzunk meg együtt", majd a következő pillanatban intett felém, hogy ne fotózzak, szóval képek nem lesznek a fellépésről.

De ahogy írtam, a színpadkép nem is volt különösebben érdekes.

Viszont ahogy ezek 25 év alatt sem fáradtak bele a humorba, nem égtek ki, nem unták meg a karaktereiket, az tényleg kivételes. Az előadáson felbukkant az összes ismert régi figura, Besenyő István és családja, a diavetítéseket kommentáló Leopold vagy Naftalin Ernő, aki úgy vezette fel a jelenetét, hogy "aki kiszúrta a mögöttem található üres széket, az nem véletlenül van beszarva".

Aztán felhívott a színpadra egy gyanútlan nézőt, hogy kitöltessen vele egy tesztet, amiből kiderült, hogy a lány szexuális perverz, aki nem szeret igazat mondani, ellenben agresszív. Persze nehéz igazzal vagy hamissal válaszolni az állításra, hogy Ön "szeret fájdalmat okozni, ellenben imád pornót nézni". De az egész jelenet olyan abszurd és vicces volt, hogy a szokásos, közönségalázós hangulat fel sem merült, és akit a színpadra hívtak, az sem érezhette igazán kínosan magát. A többiek ugyanis röhögtek, de nem az áldozaton, hanem Naftalin Ernőn.

Aztán ott volt Ede bácsi, a valószínűleg pedofil mesélő, aki olyan hangokon képes megszólalni, hogy a közönség könnyek közt fetrengve röhög a székében. Például én, a karaktert játszó Laár András ki is szúrta, ahogy levegő után kapkodok, így amikor elkezdett egy megátalkodott szexuális bűnöző hangján édelegni a közönséghez, mindenkit "kedves gyerekeknek" nevezve rám nézett, és úgy folytatta, hogy "de aranyos kicsi gyerekek, szőrös borostás kisbabák".

15340_01_lart_pour_lart_n.JPG

A műsor egyébként tele volt spontán kiszólásokkal, például amikor Dolák-Saly Róbert diavetítése közben két néző felállt és elindult a bokrok felé vizelni, akkor "Leopold" lényegében leközvetítette az egész eseményt, de ezt is olyan ötletesen és kedvesen tette, hogy senki sem érezte kínosnak a szituációt. Még a két vizelő sem, így amikor jöttek visszafelé, és Leopold arra kérte a közönséget, hogy tapsolják meg őket, azok magasba emelték a kezüket és vigyorogva nyugtázták a rövidke hírnevet.

De a társulat minden tagja remek volt, Szászi Móni, aki egyébként nagyon sok jelenetet is ír, főleg Zigótaként bukkant fel a színpadon, Pethő Th. Zsolt meg nemcsak Margitként hozta, amit már csak ő tud, de remek volt Dolák-Saly Róberttel is a Duett című dalban (Soha, de soha ne rágd a nyálkahártyám/Soha, de soha ne mondd, hogy mókusbárány).

A Best of válogatásműsort legközelebb október 20-án játsszák a dabasi Diego Sportcsarnokban, de október 19-én jön az új színházi estjük, a Piroska, a farkas bemutatója a csapat törzshelyén, a Budapesti Bábszínházban.

süti beállítások módosítása