Mindenki ismeri a Várkert Bazár történetét, azért dióhéjban: Ybl Miklós tervez, 1875 és 1883 között megépül a neoreneszánsz gyönyörűség. Árkádok, üzletek, majd a nőipari tanműhely és a női festőiskola kapott itt helyet. Ez ilyen nőcis hely volt, na. A második világháború rosszul érintette, de az Ifiparknak még pont jó volt, aztán egy Edda koncerten beomlott, lezárták.

És akkor 2012. Nekiállnak a helyreállításnak, felújításnak, végre. Galériák, kiállítóterek, étterem és kávéház kap itt helyet a tervek szerint, meg egy mozgólépcső, ami összeköti a Várat a Lánchíd utcával. Azt hiszem, nincs egyetlen ember sem az univerzumban, aki ne örülne ennek a hírnek. Leszámítva a penészgombákat, de a gombák mindig is egy picit különcök voltak, ugye.

Addig is, amíg a munkák elindítására várunk - ami ezekben a hónapokban esedékes -, és a leendő állapotról készült látványterveket böngésszük, vessünk még egy utolsó pillantást a mostani Várkert Bazárra, az omladozó, félhalott monstrumra. A Checkmybudapest blog szerzője, Anita küldte át nekünk a fotókat, amiket pár napja készített a Kortárs Építészeti Központ túráján, és amiken a penész és a kosz mögött ott látszik az a szépség, ami nemsokára újra a budapestieké lesz. Mit budapestieké, mindenkié.

Meg egyáltalán, a képek önmagukban is nagyon tetszenek nekem. Ezzel búcsúzunk a régi Várkert Bazártól, és várjuk az újat. Anita élménybeszámolóját a képek után olvashatjátok.

Az eddigi legjobb sétám volt, kicsit úgy éreztem magam, mint valami felfedező. Itt tényleg bejártunk mindent a föld alatti alagútrendszertől kezdve a tetőtéri padlásig. Nagyon változatos képet mutatott a hely, egyes részek egész jó állapotban vannak, mások teljesen le vannak pusztulva. Régészeti feltárások és a felújítás elkezdésére utaló nyomok láthatóak mindenfelé. Az egész építménynek van egy meseszerű hangulata, ami néhol átfordul a szürreálisba. Néhány belső épületben a penész a szivárvány minden színében játszik, volt ahol - ki tudja, milyen okból - minden rendszer nélkül szögeket vertek a falba, talán festmények voltak a falra akasztva (ez is látszik az egyik képen). Az egyik szobában egy bácsinak az otthagyott holmijai voltak szétszórva. A fotón látható portrékép egy sötét sarokban hevert eldobva, elég szívszorító látványt nyújtott, valamelyik jóérzésű csoporttárs felvette, és kirakta az ablakba.

(fotók: checkmybudapest.blogspot.hu)