Legutóbb egy budai utcácskában jártunk, most az őszi sétáim keretében egy nagyobb lélegzetvételű területtel ismerkedtem meg. A Füvészkerttel, vagyis az ELTE botanikus kertjével.

A Viktoria Regia, az amazonasi tündérrózsa tehát 1932-ben volt egy éves, akkor idén épp 81. Na de ne szaladjunk előre, csak sorjában.

A Füvészkertet mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a Pál utcai fiúk kalandjaiból. Viszont aki azt a tavat keresi, ahol megfürdették Nemecseket, annak rossz hír: már nem találja itt. A Füvészkert területe jócskán összezsugorodott, a kezdeti 10 hektárról háromra, a Nemecsek halálát okozó tavat már a mai Belgyógyászat épülete alatt kellene keresni, a szomszédos klinikák között.

De van bőven más, amiért érdemes ide ellátogatni. Minket Kiss Tamás, egy itt túravezetéseket tartó biológus kísért körbe, és a túra után azt mondom, szinte kötelező így jönni látogatóba. Egyrészt azért, mert elég kevés tábla ad eligazodást az adott növényekről, másrészt így olyan érdekes történeteket tudhatunk meg, amiket információs táblákon ritkán látni.

Én inkább Évi kedvéért látogattam el ide, ő szereti jobban a növényeket kettőnk közül, a magam részéről inkább emberekben utazom. Nem igazán hoz lázba, hány szikű egy virág, vagy hogyan porozzák be a rovarok. Viszont pár óra alatt megváltozott a hozzáállásom, mert ennél sokkal érdekesebb felfedezéseket tettem a Füvészkertben. Ráadásul annyit, hogy néhány kiválasztott felismerés szolgai felsoroláson túl nem is vállalkoznék összetettebb posztra. Hát lássuk.

Az itteni páfrányfenyők több mint kétszáz évesek. Ezekből a fákból (Ginkgo biloba) öt darabot találtak egy kínai buddhista kolostorban, innen menekültek meg. Európában Goethének küldtek először a növényből, az író tevékenységének köszönhető tehát az is, hogy a budapesti Füvészkertben van még belőle példány. Mivel a termésük eléggé büdös, egyesek biztosan megkérdőjelezik a megmentésének jogosságát, mindenesetre a növényszeretők egyöntetű véleménye az, hogy jobb ez így. Egy faj ne haljon már ki. Ezzel én általában egyetértek.

Az igazgatóság épülete. Állítólag Bajcsy-Zsilinszkyt itt fogták el 44-ben, innen szállították a sopronkőhidai fegyházba felakasztani. Van egyébként lakóház is a Füvészkertben, ott az igazgató lánya lakik. Eléggé irigykedtem.

Ez egy mammutfenyő. Nem látszik rajta, de pár száz év múlva majd összeszedi magát, és elkezd rohamosan növekedni. 8 méteres törzset növeszt, és 100 méternél is magasabbra nő. Időutazó szakkörösök küldjenek nekem fotót az akkori állapotáról, mert nem tudom elképzelni, hogy néz ki Józsefváros egy ekkora monstrummal a déli szélénél. Még a Népligetre is ez adja majd az árnyékot.

Bambusz. Ha kivágod, újranő, végtelen mennyiségben. Egészen addig, amíg egyszer elkezd virágozni. Utána már megmakacsolja magát.

Japán kert a Füvészkertben. Nem igazi, mert azokba idegenek nem léphetnek be. Igazi japán kertet kertészeken és a tulajdonosain kívül tehát még senki nem látott, de azért kellemes itt hallgatni a vízcsobogást.

Csattanó maszlag, más néven Jamestown weed. Azért kapta ez utóbbi nevet, mert Jamestownban történt, hogy brit katonák a növény elfogyasztása után csaptak egy kis bulit, ahol meztelenre vetkőztek a sarokba gubbasztva, mások egymást csókolgatták meg hasonlók.

A nemrég felújított pálmaház. Mellette igazi tavaszi illatot lehet érezni egy-két hete, virágzott valamelyik növény.

Bent a pálmaházban találtunk többek között kobrapaprikát, ami Tamás elmondása szerint kétmillió feletti a Scoville-féle csípősségi egysége (SHU), vagyis kétmilliószorosára kellene hígítani ahhoz, hogy ne érezzük csípősnek. A könnygáz is hasonló értékekkel büszkélkedhet.

A mimózát rendszeresen megszívattuk, ahol csak találkoztunk vele, simogattuk.

A csalánfát elkerültük. Ennek a növénynek az általunk ismert csalánnál is vékonyabb tüskéi vannak, amik beletörnek az őket megérintő áldozatba, és akár átmeneti bénulást is okozhatnak a végtagban. Jó hír, hogy amint elmúlik a méreg hatása, minden visszaáll a normális kerékvágásba, szervi roncsolás nem történik. Összességében tehát jó fej ez a fa.

És a már említett tündérrózsák, amikre simán rá lehet tenni egy tíz éves gyereket is, csónakázhat a leveleken. Körülötte rovarokkal táplálkozó növények, amik azért kényszerültek erre az étkezési formára, hogy a természetes közegük talajában alig megtalálható nitrogénhez valahogy hozzájussanak.

A pálmaház mellett konyhakert is van, ahol paradicsomot is termesztenek. A Füvészkert tartott korábban egy paradicsomnapot, ahol meg is lehetett kóstolni a különféle fajokat. Most már inkább csak a földre pottyant maradékot láthattuk.

Egyébként a Füvészkert most indított egy Fito Friday nevű kezdeményezést, a sima belépő ellenében kapunk egy vezetett túrát, két egyetemist mesél a növényekről, mindig az adott tematika szerint. Ma 16 órától a maszlag, a mandragulya nadragulya és a beléndek van soron, a következő hetek programjait itt találjátok.

Tényleg érdemes elmenni, mert remek kikapcsolódás, és egy rakás érdekes sztorit meg lehet tudni a növényekről. Nekem újdonság volt, hogy egy csomó programot, tematikus túrát is szerveznek a látogatóknak, szóval izgalmasabb a hely, mint korábban hittem. A felnőtt belépő 800, a diák 350 forint. A csoportos vezetés 2300 forint csoportonként, de ma ingyen lesz.