A kajálós sorozataink során sok helyre eljutunk, de nem mindenről írunk nektek. Az alapfilozófiánk szerint ugyanis a kedvenceinket emeljük ki, az átlagosakról ritkán írunk, a rosszakat meg néha-néha kiemeljük, mint elrettentő példákat. Ez is hasznos információ nektek: hová ne, hová semmiképpen.

A legjobb fagyisok és a magyaros éttermek nyomában is összejött már két olyan példa, amire libabőrözve emlékszem vissza, és legutóbb egy thai étterembe is betévedtem. Nem kellett volna. Lássuk most egy-egy rövid leírással ezeket az élményeket is, két okból.

Az egyik, hogy ti már ne essetek az én hibámba.

A másik, hogy fejlődjünk. A Borkollégiumban olvastam a falon egy fohászt még régebben, ami egy korty rossz borért könyörgött. Azért, hogy aztán értékelni tudja a jót, aki issza.

A legrosszabb magyaros

Csabával éhesek voltunk, és én ajánlottam a kockás abroszos, olcsó, magyar zászlót sem nélkülöző kis étkezdét az Október 6. utcában (a 19. szám körül), "miért ne" alapon. Jó lehet majd a sorozatba.

Én egy paradicsomlevest kértem, amibe valamilyen módon útközben került valami leveskockaszerűség (vagy bele sem merek gondolni, mi), utána egy hihetetlenül íztelen gombapaprikást kaptam összecsomósodott nokedlivel, Csaba pedig egy kiszáradt bécsi szeletet próbált meg begyűrni makarónival és gusztustalan paradicsomkonzerves szósszal. Egyetlen mentsége arra, hogy végül sikerült neki, hogy borzasztóan éhesek voltunk, én még így is visszaküldtem az adagom felét. Nem nagyon kérdezték, miért, vagy hogy ízlett, csak vitték. Megszokott dolog, gondolom.

A középkorú felszolgáló asszonyság unottan hozta a számlát, és lehet hogy hülyeség, de noha nem dohányzott, én végig odavizionáltam a szájába egy cigit, amiről folyamatosan beleesik a hamu a vendégek tányérjába. Talán azért, mert biztos voltam benne, hogy ez sem nagyon érdekelné.

Az asztaloknál mindig sok a külföldi, jönnek megkóstolni a magyar konyhát. Csak külföldiek. Meg két kísérletező kedvű, de félresiklott blogger, akik ráadásul az élményhez képest sokat fizettek.

A legrosszabb fagyi

Talán igazságtalannak tűnik az ítéletem, mert az eddigi legrosszabb budapesti fagyiválasztásomat egészen érdekesen készítik. Így:

Az I love Gelato a Mester utca 40-44-ben található. Vannak hagyományos módon készített fagyijaik is, amik egyébként még lehetnek hibátlanok, de az acéllapra kiterített, külön gépből töltött, különféle cuccokkal megrakott édesség minden volt, csak nem jó. De mivel egyikőtök ezt ajánlotta, ezt kértem.

A lime ízű fagyi egy tömény, vizes-szörpös, émelyítő cucc. Már itt elvérzik a történet, de a java még csak most jön. A fagyiba kérésemnek megfelelően csokis banánt és Bountyt kevertek, mindezt leöntötték málnasziruppal. Én kértem ezeket, szóval elvileg magamat is hibáztathatom, de valójában nem volt szimpatikusabb opció, magokat kérhettem volna még. Azt meg végképp nem sejtettem, hogy a csokik nemcsak dermedtre vannak fagyva, de más bajuk is akad. Vagy a fagyasztás során ütköztek ki rajtuk kellemetlen ízek, vagy eleve ilyenek voltak, nem tudom, előbbi esetben nem kellene lefagyasztani. Nem mindent kell megvalósítani, ami eszünkbe jut, ugye.

Mindezért 500 forint felett fizettem. Még most is érzem a borzalmas ízeket és állagokat. Azóta kicsit jobban tudom értékelni a jót, szóval hasznos volt.

A legrosszabb thai

A Thai Tom Yum étterembe tévedtem be egyik kora délután, és kértem egy menüt. Ez ott azt jelenti, hogy 1150 forintért kapsz egy levest és egy főételt. Szeretem a thai leveseket, húsos tésztákat, már a számban éreztem az ízét az ebédemnek. Nem vártam sokat. Csak thai ízeket.

Az előétel olyan volt, mintha csontlevesbe beledobálnának pár random összetevőt a thai konyhából. Tényleg elképesztő, hogy mennyire jellegtelen, rosszul elkészített leves volt ez, semmi köze a thai fogásokhoz.

A főétel hasonlóan rossz volt, ott is hagytam.

A "sült sárgatészta" gyakorlatilag egy egyszerű spagetti benyomását keltette, amibe szottyosra áztatott zöldségeket hajigáltak. Olyan volt, mintha egy lelkes és tehetségtelen magyar háziasszony megnézne egy thai ismeretterjesztő filmet a tévében, felkiáltana, hogy ez nekem is menni fog, és elkezdené a főzést a konyhában.

Hát ezeket a fogásokat és helyeket érdemes elkerülni, ennyit szerettem volna átadni nektek. Uff.