Idén szeptember 15-én és 16-án rendezték meg a Kulturális Örökség Napjai rendezvényt Budapesten, és számos más magyarországi városban. Ezeken a napokon hagyományosan olyan épületekbe, közintézményekbe is be lehet jutni, amik egyébként zárva vannak a nagyközönség előtt, ráadásul legtöbbször ingyen, vagy csökkentett árú jeggyel juthatunk be. Akik pedig rá szoktak csodálkozni a városban található gyönyörű homlokzatokra, tudják milyen érzés a kíváncsiság: vajon mi van belül?
Én idén egy kisebb lakóközösségbe kaptam meghívást ezen a napon (erről is készül poszt hamarosan), de szerencsére Anita, a checkmybudapest.blogspot.com szerzője végigjárt néhány gyönyörű helyszínt, ahol remek képeket készített, és ezekkel, valamint egy kis beszámolóval is kedveskedett nekünk. Át is adom a szót.
Ismét eljött az év egyik legjobban várt programja, a Kulturális Örökségnapok. Rengeteg jobbnál jobb program várt mindenkit a fővárosban és vidéken, én Budapest határain belül válogattam. Kényelmes cipővel és a fényképezőgépemmel felszerelkezve először a Nemzeti Múzeum közelében fekvő Festetics palotát látogattam meg. A nevéhez híven, bizony egy valódi palota tárta szélesre a kapuit a látogatók előtt. Nem először jártam itt, de ismét ugyanúgy elvarázsolt, mint legelőször.
Az épületet Ybl Miklós tervezte, tökéletesen fel van újítva, rendezvény- és oktatások helyszíneként funkcionál. Miután megcsodáltuk kívülről az épületet, belépve egy impozáns lépcsősorral és díszítésben gazdag falakkal találkozunk.
Az emeletre felérve hirtelen azt sem tudjuk, mire figyeljünk. Mindenfelé vörös szőnyeg, tükrök és kristály csillárok, a belső tér a barokk és rokokó stílusjegyeit mutatja. A különféle termek legapróbb részlete is gondosan ki van dolgozva, selyemtapéta és faragványok borítják a falakat. Az egyik teremben ruhakiállításra, a másikban a címeres kulcslyukra figyelek fel
A palota legszebb pontja az intarziás parkettával borított bálterem.
Akár egész nap el tudtam volna időzni az épületben, azonban már várt a következő helyszín, egy iskola. A nyolcadik kerületben található Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola 1912-ben épült Lajta Béla tervei alapján, szecessziós stílusban. A főbejárat feletti latin közmondás jelentése: Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Milyen igaz...
Belépve az épületbe az ott tanuló diákok vezettek körbe, akik nagyon felkészültek és kedvesek voltak, ezúton is köszönjük. A tágas aulában jobbra fordulva elsőként a tornatermet tekintettük meg. Már ez a terem is tele volt érdekes, régi részletekkel, ami mint később kiderült az egész iskolára jellemző. Az ajtók festése, az eredeti kék falburkolat mind nagyon egyedi stílust kölcsönzött a helynek.
Az aulába visszatérve az „Ifjúság a tanítómesterrel" című mozaikképet, majd az alapítótáblát csodáltuk meg.
Ezután elindultunk az emeletre, ahol a tantermeken keresztül az igazgató és tanári szobáig mindent bejártunk.
Továbbra is mindenhol meglepő részletekbe botlottam és egyre erősödött bennem az érzés, hogy ez egy nagyon klassz iskola lehet, sőt, mennyire lennék újra iskolás ezen a helyen... A nosztalgikus hangulatot erősítette, hogy az egész épületet átlengte a történelem. Nemcsak az ismétlődő díszítést és építészeti megoldásokat csodáltam meg, hanem például a régi tablóképeket, amin felfedeztem magát Szerb Antalt is, aki itt tanított. Hihetetlen, hogy ennyi év alatt minden ilyen jó állapotban megmaradt, még egy falfirkát sem láttam sehol.
Visszatérő motívum a stilizált bagoly is, ami a tudományt, bölcsességet szimbolizálja (és amiről nekem egyből Harry Potter ugrott be).
Figyelemre méltó a régi lift ólombetétes üvegdíszítése és az évszám: 1912.
Élmény volt végigjárni az épületet és jó volt látni, hogy ennyire megbecsülik azt.
Következő úti célom a hatodik kerületi, Marmorek Oszkár által tervezett, három szintes Benczúr ház volt, vagyis az egykori Egyedi palota, mely hamarosan a Postamúzeumnak fog helyet adni. Az épület nagyon jó kezekben van, gyönyörűen felújították és egy nagyon érdekes, információban gazdag idegenvezetésben volt részünk az igazgató, Szilágyi Maya által.
Először a hatalmas, szabadtéri színpaddal is rendelkező udvart néztük meg. Az Egyedi családnak híres ménese volt, erre utal a híres versenyló, Kincsem unokájának itt álló emlékoszlopa is. A ház alagsora anno istállóként és kiszolgálóhelyiségként funkcionált, az első emelet volt a lakótér, a második pedig az iroda.
Az egész épületet átlengi az elegancia és a finoman kidolgozott, tökéletes részletek.
Az első emeleti díszterem ideális rendezvények, koncertek megtartására. Az ajtó felett egy apró, hófehér erkély várja a látogatóit.
A selyemtapétás, aranyszegélyes termekből nem hiányozhatott a díszes ülőgarnitúra és a kristálycsillár.
A fehér szalonban, ami egykor a hölgyszoba volt, a mesebeli hangulatra ráerősített az unikornist ábrázoló gobelin is.
Ebben a nagyon szerethető, gyönyörű épületben étterem is fog üzemelni, és a múzeum mellett különböző tanfolyamokkal, kiállításokkal és újdonságokkal is várja látogatóit. A Postamúzeum megnyitója október 9.-én, a postai világnapon lesz, érdemes eljönni!
Kiegészítem pár saját képpel is, amiket a Károlyi palotában készítettem, a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében:
Ezt a képet nem a szépsége miatt teszem be, hanem mert érdekes. A Papnövelde utca 2. szám alatt is kint láttam az Örökségnapok kék zászlóját, így bementem - a föld alá invitáltak. Egy kiterjedt pincerendszer húzódik innen a környező házak és utcák alatt, benne egy hatalmas kemencével. Az 1600-as években, amikor üzemelt, gyakorlatilag egész Pest lakosságának elegendő pékterméket tudott sütni.
