A félig felújított házakra gondolok: azokra az ikerépületekre, amiknek az egyik fele már átesett a renováláson, míg a másik még előtte áll. Persze simán lehet hogy évekig, évtizedekig megmarad a különbség, hiszen a lakóközösség döntésén és anyagi helyzetén múlik a felújítás: más lépcsőház, más lehetőségek, semmi sem kötelezi őket a költekezésre csak azért, mert annak idején két ugyanolyan épületet húztak fel egymás mellett.

Ilyenkor persze a romos oldal elhanyagoltsága csak még jobban kidomborodik, de nézhetjük másik szemszögből is az ügyet: akik a csúnyább testvérben laknak, azok egy szép épületet látnak az ablakukból, míg akik a felújítottban, azok egy lerobbant házat nézhetnek egész nap.

Nem is akarom tovább húzni, itt van néhány kép Budapestről, a sorozat végén egy bónuszházzal a Pannónia utcából, aminek meg csak a sarkát nem sikerült felújítani (köszönjük Dománnak az utolsó előtti fotót).