Vero, a Lásd Budapestet blog szerzője ajánlotta be nekem személyes kedvencét a sorozatba, így aztán múlt héten a Rákóczi út 4 előtt is elkezdtem feltűnően babrálni a telefonomat, hogy az első adandó alkalommal besurranjak egy lakó mögött. Amíg ácsorgunk, megmutatom, melyik épületről van szó:
Így látszik az Astorián álló "órás ház", hivatalos nevén Georgia bérpalota a szemközti irodaház üveghomlokzatáról. Erre lehet félig viccesen azt mondani, hogy az üveg irodaház simul be a legjobban a környezetébe, mert visszatükrözi a környező épületeket. Távolabbi perspektíva:
Most pedig emeljük negyedik dimenzióba a látványt. A kép jobb oldalán volt valaha a Nemzeti Színház, egészen pontosan 1837-től 1913-ig (ekkor bontották le, 1908-ban már bezárták). A színház építésekor azonban szó sem volt bérpalotáról, így nézett ki a környék 1854-ben:
Bal oldalon látható a Nemzeti, mögötte a Citadella. fotó forrása: Wikipedia
A Georgia bérpalota sokkal később, 1935-ben épült Dr. Barát Béla és Novák Ede tervezésében. Egy reprezentatív, Keleti pályaudvar felé néző városkapu-féleséget terveztek ide akkoriban, aminek ez az épület lett volna az egyik fele. A másik fele, ami az egykori Nemzeti helyén állt volna, sosem épült meg. Helyette 1991-ben a Kelet-Nyugati irodaház nőtt ki a földből, aminek építői tisztelegtek a múlt nagyjai előtt: tükörszimmetrikusan felhasználták az épületnél a Georgia-ház alaprajzát:
fotó forrása: Google Maps
De most már hatoljunk be az épületbe. Egy gyanútlan, fiatal nőnemű lakó (a legengedékenyebb fajta) mögött surrantam be, és kapásból ledöbbentem. Nem a díszek vagy a freskók miatt, egyszerűen a hatalmas ürességről pattantam vissza. Újlipótváros Bauhaus jellegű lépcsőházaiban találkoztam a tér ilyen jellegű felhasználásával, de ekkora adag semmit még ott sem hagytak.
Persze a térhasználat jól kidolgozott, és nem öncélú, és még éppen nem hivalkodó. Több helyen megtörik a hatalmát az oszlopok, valamint az egész lépcsőház egyéniségét megadó környílás a plafonon, ami sejtelmes led-világítással lett elképesztően menő.
A körkivágáson felpillantva csak egy félemeletnyit látunk fel.
Azt gondoltam, hogy a többi szintet már a hagyományos lépcsőházzal tették elérhetővé, de ennél sokkal izgalmasabb a helyzet. Ahogy felballagtam a második emeletre, meglepetésemre még egy körkivágást találtam a plafonon, de ez már az épület teljes magasságában felpillantást engedett.
Mivel az épületnek két bejárata, két lépcsőháza van, azt gondolhatnánk, a másik ennek a tükörképe lehet. Itt is meglepetést okoz azonban a lakóház, hiszen a Rákóczi úti és a Károly körúti oldal nem egyszerre készült el, sőt nem is egy építész tervezte őket. A Deák tér felé nyúló oldal, az MTA bérház öt évvel a Barát-Novák féle változat után épült, Hültl Dezső tervei alapján. Az építész azonban teljes mértékben megtartotta a korábbi homlokzatot, és azt vitte tovább, a lépcsőház viszont kissé visszafogottabb, és sokkal kevésbé izgalmas:
Végezetül még néhány fotó a környékről a fortepan.hu gyűjteményéből: