Sorra járom a fagyizókat Budapesten az ajánlásaitok alapján, de sajnos többször futok bele átlagos példányokba is. Lehet, hogy csak az Erdős és fiai tette fel túl magasra a lécet, és nehezebben tudnak meglepni, és ebből a szempontból a Sík Cukrászda is lemaradt egy kicsit, de azért mindenképpen meg lehet említeni őket.

A fagyizó nem épp a belváros szülötte, Békásmegyeren lehet belefutni. Na ez sem egyszerű, esetleg ha már végképp eltévedünk itt a környéken, akkor belefuthatunk. Talán. Eldugták rendesen, tízemeletes panelház aljába, a bejárat csak gyalogosan megközelíthető.

Kértem egy mézes-diós körtét és egy sárkánygyümölcsöt, amit feltétlen kipróbálásra ajánlottatok, és persze egy csokit. Az adagok átlagosak, bár a Szamóca után inkább kicsinek mondanám.

A sárkánygyümölcsről nem sok jót tudnék elmondani. Maga a gyümölcs egy kaktuszféle termése, pitaja néven is ismerik, viszont a fagyi íze inkább hasonlított a Donald rágóéra, ha még emlékeztek. Amelyikben matrica is volt. Az állagra sem volt egyenletes, csomók maradtak benne, mint a rosszul megfőzött tejbegrízben.

A diós-mézes körte viszont tényleg jó volt. Nyertek is vele tavaly egy rakás díjat, ami a falat borítja, és joggal lehetnek büszkék. Mondjuk annyira ettől sem dobtam hanyatt magam, de a sárkánygyümölcs után éreztem a szintugrást. Picit édesebb volt a kelleténél, de nekem még belefért. A csoki íze a főzött kakaóra hasonlított leginkább, nem a csokira. De végre, hetek óta az első csokifagyi, amit élveztem, ami nem volt unalmas.

Aki errefelé lakik, annak ajánlott a kipróbálás, aki viszont nem, az ne autózzon el emiatt. Talán csak akkor, ha egyébként a Gyradikóban próbálja ki a város legjobbjának választott gyrost (én is tettem arrafelé egy kitérőt, viszont sajnos azt kell mondanom: ha most lenne a teszt, már nem biztos, hogy megkapnák az aranyérmet, sajnos esett a színvonal).

A legjobb budapesti fagyi nyomában 2 nagyobb térképen való megjelenítése