Az egyik hétvégén a Hortobágy környékén jártam, és olyan felfedezést tettem, amit érdemes veletek is megosztanom. Valami monumentális épült a Tisza-tó mellett, ami annyira illik a fejemben lévő Hortobágy-képhez, mint önjáró léalma-felszedő kombájnnak Julis nénihez. A Hortobágyhoz nekem a nagy vásárok, a marhák kihajtása-beterelése, a karikás ostoros betyárok és a Csaba által is felfedezett állatsimogatók képe ugrik be, egy olyan táj, ahol a turizmus is megy, miközben nem vált múzeummá az egész, és az út mellett még mindig látunk alvó pásztort egy leszúrt bot mellett.

Viszont ha megkérdezzük, mióta foglalkozik ezzel, kiderül, hogy gépészmérnökként végzett Budapesten.

Most viszont, ha a környéken autózunk, az út mellett nem tudjuk nem észrevenni az eladó panziók és vendégházak sorát, a Hortobágy vonzása láthatóan megszűnt, esetleg korábban túlbecsülték. Ehhez képest meglepő, ha Poroszlóba érve megpillantjuk ezt:

Ez pedig a Tisza-tavi Ökocentrum, amit néhány hónapja adtak át, és aminek nem nagyon van előzménye Magyarországon. Természetház, oktató központ, egy hatalmas akvárium és egy kisebbfajta állatkert ötvözete. Ezért mind az ott dolgozók, mind a látogatók ismeretlenül tapogatják a hatalmas épületet, és az azt körülvevő parkot. A leírás szerint:

Célja egy olyan, Magyarországon egyedülálló, de Európai viszonylatban is ritkaságszámba menő Ökocentrum- Természetház- létrehozása, ahol kapcsolódik egymáshoz a turizmus és a természetvédelem, oktatás.

Én sem tudtam, mire számíthatok bent, ezért kíváncsian néztem körül.

A bejáratnál három felnőtt és egy gyerek belépőre 5500 forintot fizettünk, és máris a templomszerű, a sziromszerűen szétnyílt, galaktikus fegyvernek látszó torony alatt találtuk magunkat.

Odabent négy szinten találunk, összesen 2600 négyzetméteren. Mind közül a legjelentősebb az egymillió literes édesvízi akvárium, ami ezzel a méretével Európa legnagyobbjának számít. Mellettünk, körbe körülöttünk hatalmas harcsák, cápanagyságú vizák úszkálnak méltóságteljesen, alig mozgatva a farkúszójukat. Voltam már nagy ócenáriumokban, de ez valahogy mégis nagyobb hatással volt rám. A körülöttem úszkáló halak ugyanis egyáltalán nem számítanak egzotikusnak, magyarországi fajok, és életemben párszor volt rá esélyem, hogy egy-egy ilyen közelében úszkáljak.

Találkoztam még hüllőszobával:

Hatalmas, kihasználatlan terekkel:

Mikroszkópokkal felszerelt szobával, ahol fiatalok kukkantottak be oda, ahová egy hipochonder sem szeretne: a láthatatlan lények birodalmába. De a legállatabb mégis a játszószoba volt:

Van még itt egy 24 fős 3D-s moziterem is, amiben ismeretterjesztő filmeket vetítenek.

Kint játszóterek, simogatókert, bivalydagonya is található. Pár méterre az épülettől már a Tisza-tó nyújtózik el a horizonton. Ide csónakos túrákat is szerveznek, madárlessel.

Az egész hely tényleg nagyon modern és monumentális, pont ezért kicsit zavarba ejtő. Ilyen méretekkel, ennyi pénzből összehozott "természetmúzeummal" nem szoktunk találkozni, és nem is számítunk rá a nagyvárosoktól távol - főleg egy olyan vidéken, ahol egymást érik az eladó panzió táblák. Olyan érzésem is volt, mintha a hely még nem lenne befejezve, sok kihasználatlan terület éktelenkedne körülöttünk, szinte pazarlóan, és az egyes helyszínek nem értek össze, inkább csak lógtak a levegőben egymás mellett.

Ha három szóban kellene jellemeznem: Menő. Monumentális. Sivár.

A helyet leginkább gyerekekkel érdemes látogatni - így is tett majdnem mindenki körülöttünk. Aztán az ő hátuk mögött majd mi is rácsodálkozunk néhány dologra, de önmagában szerintem csak azokat köti le az ökocentrum, akik egyébként is erősen érdeklődnek a helyi fajok iránt.

Nekem inkább csak jó tudni, hogy ilyen is van az országban.