A lakatozásban az a legjobb, hogy csak elkezdeni nehéz, utána megy minden magától. Néhány éve jártunk először közösen Párizsban Dórával, el is helyeztünk egy lakatot az egyik hídon a Szajna fölött.
Nehéz meglátni, de bekarikáztam, hogy egyértelmű legyen, miről beszélek:
Aztán tavaly ősszel visszamentünk, kerestük a lakatunkat és a következőt találtuk:
Slusszpoén: a mienk már nem volt a hídon. De csak az hiányzott. Leszakadt a díszdrót, amire ráerősítettük, de az eltűnt lakatunk helyére egy egész lakatkolónia nőtt, ezért nem bánkódtunk.
Szerencsére a lakatolás felbukkant Budapesten is. Van például egy szentély az Erzsébet téren, de arról már írtunk korábban, és az félig-meddig mesterséges, hiszen egy társkereső oldal indította a projektet.
A Szabadság hídon felbukkanó lakatok viszont, amikre Beliczky László hívta fel a figyelmünket, és amikről képeket is küldött, egy spontán kezdeményezés részei.
Elkezdtek szaporodni a lakatok, és semmi sem tudja megállítani őket. Kis szerencsével néhány év múlva tele lesz az egész híd.
Az írásért a Szabadság híd fizetett egy valag lakattal.