A napokban a Hegedűs Gyula utcában sétálgattunk Dórával, amikor észrevettem ezt a házat. Pontosabban ezt a házcsaládot.

Elsőre semmi különös, simán elsétálsz mellette, de ha jobban megfigyeled, észreveszed, hogy milyen szép épületet faragtak páros bal feléből. Nincs semmi fényűző, meghökkentő rajta, de a hangulatos kis franciaerkélyek, az íves legfelső ablak, az ízléses szürke-fehér burkolat, az udvart figyelő szobor és a zöld fa együtt nagyon meggyőző látványt nyújt.

Sokat dobna Budapesten, ha csupa ilyen házból épülne fel.

Főleg, hogy tisztán látszik, hogyan néz ki ugyanez felújítás nélkül. A kép jobb oldalán látható szürke, lepusztult ház aztán végképp senkinek sem tűnik fel, simán rámondanánk, hogy csúnya, pedig itt látszik, hogy némi felújítással mennyi mindent ki lehet hozni belőle. Hogy a város értéke is lehetne akár.

Így egymás mellett meg simán olyan kontrasztot nyújtanak, mint Kelet-, meg Nyugat-Németország, Észak-, meg Dél-Korea.

Na mindegy, csak gondoltam, megosztom veletek, hogy mire jutottam.