Én lennék az utolsó, aki megvédi a parkolótársaságokat, de csak leírom már, hogy a napokban egy csodálatos tánc keretében egymásra találtunk, és spontán módon ölelkezni kezdtünk (ebben az összefüggésben szeretném feltételezni, hogy a parkolótársaság egy nő).

Körülbelül két hete történt, hogy ellátogattam az Arkon irodájába, Hosszú Zoltán szoftverfejlesztőhöz, aki a Köpönyeg nevű időjárásalkalmazást fejleszti társaival iPhone-ra. Az volt a feladatok, hogy hibákat találjak a programban, de elég hamar kiderült, hogy pocsék tesztalany vagyok, mert minden feladatot elsőre sikerült teljesítenem, szerintem tökéletesen intuitív a program.

Valójában azonban nem erről akarok mesélni, hanem a parkolásomról. Amikor gyanútlanul beálltam az iroda előtti szabad helyre, még csak annak örültem, hogy nem kell majd sokat gyalogolnom a bejáratig. Aztán amikor felértem a lifttel a hatodik emeletre, beugrott, hogy simán fizetős övezetben parkolhatok. A helyszínen ugyan semmi sem utalt erre, az Arkon irodája már-már a külvárosban van és automatát sem láttam a közelben, de csak elkezdett foglalkoztatni a gondolat.

Rákérdeztem, de a válasz csak lassan jött meg: a programozók ilyen egészséges meg környezettudatos fickók, biciklivel meg BKV-val járnak, alig sikerült találni valakit, aki tudta, hogy parkolóövezetbe járnak-e dolgozni minden nap.

Kiderült, hogy igen.

Nem volt kedvem leliftezni a hatodikról az autóig aztán parkolóórát keresni, inkább gyorsan elindítottam az iPhone-omon a Parkolás nevű alkalmazást, ami a gps-jelekből megállapítja, hogy hol állunk, és gombnyomásra elindítja a mobilparkolást.

Mivel a pozícióm az autómhoz képest csak vertikálisan változott, ugyanabban a zónában voltunk, csak én hat emelettel feljebb, a program tehát tökéletesen alkalmas volt a feladatra.

Csak egy gond volt: az utolsó használat óta elavult az adatbázis, először azt kellett frissítenem a program használatához. Elindult a letöltés, még nevetve mondtam a többieknek, hogy most kiderül, mi a gyorsabb, a parkolóőr, vagy a 3G-s mobilhálózat, aztán két perccel később frissült a szoftver és elindítottam a folyamatot.

Körülbelül húsz percig próbálgattam a Köpönyeg nevű programot, aminek van néhány nagyon ígéretes szolgáltatása, aztán elbúcsúztam a fejlesztőktől és indultam az autóhoz.

Amin természetesen már ott volt a büntetés

Parkolóőr:3G - 1:0

Kicsit röhögtem is magamban a hülye helyzeten, majd kibontottam a csomagot, megnéztem a büntetés összegét (4160 forint), aztán valamiért továbbolvastam. Ekkor futottam bele a következő részbe:

Korábban is hallottam már az öt perces szabályról, de valójában sosem hittem benne, amolyan mitikus lénynek tartottam, hivatali egyszarvúnak. Itt viszont le volt írva, hogy nem kell fizetnem, ha a büntetés és a fizetés megkezdése közt nem telt el öt percnél több. Gyorsan előkaptam a mobilomat, hogy ellenőrizzem az sms időpontját, és kiderült, hogy enyém a show: pontosan öt perccel a büntetés után küldtem az üzenetet.

Megint ellenőriztem a büntetést, hogy az öt perc még érvényes-e, vagy az a felső korlát, és csak 4:59-ig voltam játékban, de minden rendben volt, elvileg megúsztam, rohantam hát az Iskola utcai ügyfélszolgálatra.

Belépés után egyből kiderült, hogy meglehetősen stresszes álláskörről lehet szó, mindenki meg volt zavarodva attól, hogy hatalmas vigyorral az arcomon beszélgetek velük és látszott rajtuk, hogy fel voltak készülve arra, hogy váratlanul leütöm őket.

De ilyesmire nem volt szükség. Két perc alatt végeztünk: ellenőrizték a rendszerben a büntetést, az sms-emet, a helyszínt, és már ment is a pecsét a papírra, ami bizonyítja, hogy ártatlan vagyok.

Remek érzés volt.

A tanulság meg az, hogy akármennyire is elhagyatottnak tűnik egy környék, mindig érdemes ellenőrizni, hogy van-e parkolóóra a közelben, vagy még jobb letölteni a Parkolás appot, és azzal csekkolni, hogy vörös zónában tartózkodunk-e.