Úgy néz ki, megnyerjük. Körülbelül tízezer szavazattal vezetünk a 11 ország bevonásával zajló versenyen, amit a Visa Inspire bankkártya népszerűsítésére szerveztek, és ez behozhatatlan előnynek tűnik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap reggel még körülbelül ugyanekkora lemaradásunk volt.

Húszezer szavazat egy nap alatt: wow!

Vegyük ezt át gyorsan: körülbelül egy hónapja kitörő lelkesedéssel fogadtuk el a jelentkezést a versenyre, ami elvileg egy szimpátiaszavazás lett volna. Arra kellett kérnünk titeket, hogy a játék honlapján kattintsatok rá a posztjaink mellett található szívecskejelre, és aki a legtöbb szavazatot kapja, az nyer. Ötszáz ajrót, az nem rossz pénz.

A játék első hetében szépen elhúztunk a mezőny egy jelentős részétől, meggyőző szavazatszámmal támogattatok minket, amit ezúton is köszönünk. Ennek nagyon örültünk, de nem lepődtünk meg rajta: tudtuk, hogy az Egy nap a városban blog olvasótábora az egyik legaktívabb közösség az országban. Jöttek azonban furcsa jelek: megdöbbentő szavazatmennyiség bukkant fel néhány nálunk is kisebb országban, aztán körülbelül egy héttel a start után néhány másik blog is életre kelt, és életszerűtlen szavazatmennyiség bukkant fel a nevük mellett.

Körülbelül tízszer annyi, mint ami hihető lett volna. Körülbelül százszor annyi, mint egy korábbi, merev szabályok szerint megrendezett blogversenyen összejött.

Elkezdtük kutatni a lehetséges megoldásokat, végül olvasók találtak rá a válaszra: kiderítettétek, hogy megfelelő böngészőbeállítás mellett (kikapcsolod a sütiket) lényegében annyi szavazatot viszel be egyetlen játékosra, akár magadra, akár bárkire, amennyit nem szégyellsz.

Ha van egy szabad fél órád, kattintgatsz és szerzel kétezer szavazatot. Az nagyjából kétszer több, mint amennyit egy népszerű magyar blog a szavazattáborának a teljes mozgósításával össze tud hozni. Hogy legyen némi összehasonlítás: a Goldenblogot tavaly kábé 811 szavazattal simán nyertünk, egyik versenytársunk 335-tel volt az ötödik, másikuk 278 szavazattal végzett szintén szép helyen. Ehhez képest itt röpködtek a három-négyezer szavazatok, ami finoman szólva is életszerűtlen volt.

Ilyen kiskapuk rendszerint nem szoktak maradni a szavazómotorokban, úgyhogy gyorsan jeleztük is a szervezőknek, hogy lépni kéne, mert így bármiféle csalásra lehetőséget ad a rendszer: vagy visszamenőleg ki kéne szűrni az egy IP-címről érkező valószerűtlenül sok szavazatot, vagy le kéne nullázni a szavazatszámot, és egy biztonságos rendszerrel új versenyt kezdeni. Mert ennek így semmi értelme nem volt.

Elég hosszú levelezés és telefonos egyeztetés után kiderült, hogy a szigorításra nincs lehetőség/hajlandóság a programozói oldalon, a tömeges szavazatbevitel tehát lényegében létjogosultságot nyert.

Ekkor felröhögtünk Ádámmal és úgy döntöttünk, hogy ha harc, hát legyen harc. Szóltunk egy régi harcosnak, a nemzetközi clickclickclick-bajnokságot több SZÁZMILLIÓ szavazattal megnyerő magyar csapat egykori vezérének, hogy helyzet van. Álljanak rá a dologra, kezdjenek mészárolni, bizonyítsák be, hogy mekkora lyuk tátong az oldal biztonsági rendszerében.

És tessék: néhány óra alatt vagy húszezer szavazatot növekedtünk, így az élre kerültünk.

A fődíjat, az ötszáz eurót persze nem akarjuk megtartani. Biztos vagyok abban, hogy egy kiskapuktól mentes rendszerben, szigorúbb szabályok mellett megnyertük volna a versenyt és egy kicsit sajnálom, hogy másként történt, hogy így kellett a csúcsra jutni. És főleg dühös vagyok azokra, akik előidézték ezt a helyzetet. Vagy azokra a szavazókra, akik kedvenc oldalukat a rendszer bénaságaira építve hozták nyerő helyzetbe: így pont a verseny értelmét vették el tőlünk, meg a többi játékostól.

De ha már rendes verseny nem tudott kialakulni, ne tegyünk úgy, mintha valódi győzelemre lehetne esély. Éppen ezért a magunk részéről a nyereményt, ha ezek után is megkapjuk (bár miért ne kapnánk, csak azt a kiskaput használtuk ki, aminek a bezárásáért napokon át könyörögtünk) elharmadoljuk a három hazai blog között, szóval az ötszáz ajró másik két harmadát átadjuk az Urbanistának (külön grat) és a Manzárdnak.

A magunk harmadát meg felajánljuk városszépészeti célokra.

Egyúttal reméljük, hogy a későbbiekben nem fordulhat elő hasonló eset egy versenyen, mert bár tényleg nagyon jól szórakoztunk az utolsó napokban, egy korrekt megmérettetésnek nem erről kellett volna szólnia.

A rengeteg támogató szavazatot meg mindenkinek köszönjük!