Hogy mi a húsvéti locsolás? Nagyjából ez, 1932. áprilisából:
A kölnis megoldás már inkább városi finomkodás, én személy szerint nem nagyon szeretem, lehet hogy azért, mert alig csinálja valaki lelkesedéssel. Az eredeti hagyományban az volt a fontos, hogy mindenki részt vett benne, mindenki tudta a helyét, és aszerint viselkedett. Most meg általában húzzák a szájukat mindkét nem képviselői, a húsvéthétfő sokaknak a túrázás ideje, inkább kimenekülnek a városból, hogy otthon már ne találjanak senkit.
De bőven van még falusi hagyomány, amit át lehet venni, és kevésbé kellemetlen, mint eláztatni az anyósjelölt szobáit, vagy bénán állni egy üveg harminc éves kölnivel. Pár olyan megoldás, ami nem olyan trendi, mint a locsolás, de ugyanúgy a húsvéthoz tartozott, tartozik, és bármelyik pillanatban divatba jöhetnek:
Sibának nevezték az általában fűzfavesszőből font vékony korbácsot, amellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre ezután a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg. Magyarul és szlovákul is mondják a rigmust Tordason:
Keléses ne légy
Bolhásos ne légy
Esztendőre még frissebb légy!
A legények az ajándékba kapott tojásokkal játszották, két tojást addig kocogtattak össze, míg az egyik el nem tört. Akié ép maradt, az nyert. Kókányolásnak nevezték a tojásvágást is. A tojást letették a fal tövébe, és öt tyúklépés távolságból kellett belevágni a pénzérmét. Ha beletalált a pénzzel úgy, hogy az megállt a tojásban, akkor a kókányoló nyerte a tojást.
Rántotta
A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották.
Visszalocsolás
Húsvétkedd a visszalocsolás ideje volt. „Nem mertek a legények a falun végigmenni dolgozni, a kerten szöktek el a mezőre. Végigállták a lányok az utat két oldalról. Ahogy jött a kocsival a férfi vagy a legény az ráfizetett.
Hát ezekből lehet válogatni. Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!