Múlt héten írtam arról, hogy a Magyarországra érkező turisták beszámolóiban akadtam a tojáskávé intézményére. A gulyásleves és a hortobágyi palacsinta mellett ezt is tipikus magyar fogásként írták le, és több fórumot is találtam, ahol mások is magyar forrásra emlékeznek. A Hungarian Egg Coffee receptjére végül June Meyer szakácskönyvében bukkantam rá, és kíváncsiságomban eldöntöttem, elkészítem az italt.

Ehhez vettem őrölt kávét, egy mosott tojást, sót, hideg vizet.

A recept szerint egy font, vagyis több mint negyven deka kávéhoz kell egy tojás, én nem merészkedtem idáig, elosztottam mindennek a mennyiségét egy kellően nagy számmal.

Az összetört tojáshéjat, a sárgáját és a fehérjét a sóval és a kávéval összekevertem, és felöntöttem egy kevés vízzel. Ez a massza gyakorlatilag a lényeg, ezt a hűtőben kell tárolni, és a kávékészítés előtt egy adagot kivenni belőle, és forró vízbe dobni.

És is így tettem, ezután rögtön látszott az egész mutatvány értelme. Miközben a kávé a forró víznek átadta a színt és az aromákat, a tojásfehérjével együtt maradt, így úgy önthettem le a kész főzetet, hogy egy darab kávészem sem lebegett már benne. A kávé a tojással sárszerű anyagot képezve az edény alján maradt.

A főtt tojás úszkáló darabjait viszont megtaláltam az italban, ezért óvatosan megkóstoltam, a többit pedig kiöntöttem. Kávéíze volt, semmi szokatlan, a tojás nem adott hozzá az ízhez semmit.

A fehérjével tisztítás, vagyis a derítés ismert módszer, jelen esetben a sárgáját és a tojáshéjat nem értettem annyira. Az viszont biztos, hogy magyar létemre sosem hallottam erről az állítólag tipikus magyar eljárásról. Egyik olvasónk, Ildikó írt June Meyernek levelet, aki válaszában elmondta, hogy a Monarchia alatt készítették így a kávét, és ha mi nem ismerjük ezt a receptet, akkor a háború után valószínűleg feledésbe merült.

Megkérdeztem az 1924-ben született nagymamámat, ő hogyan emlékszik a kávékészítésre gyermekkorából. Azt mondta, csak az úri családoknál volt csak szemeskávé, ezt házilag őrölték, majd egy üveglombikba tették. Itt a víz alá spirituszpasztával gyújtottak, a forró víz felkúszott a kávéhoz, majd átfolyva elkészült a főzet. Az ehhez hasonló "gépesítés" előtt viszont hihető, hogy valaki tojásfehérjével rántotta össze a zaccot. Csak már senki nem emlékszik, a tájékozott külföldieken kívül, akik June Meyer szakácskönyvét lapozgatták.