Emlékeztek még az egy évvel ezelőtti bejegyzésemre, amiben azt meséltem el, milyen 21 fogás végigenni Wangnál? Brutális, sokkoló, zseniális.

A különleges vacsorákat jutányos áron szervező Lucullus Bt. viszont most még tovább ment: megállapodott a legjobb budapesti kínaival, hogy az 6500 forintért cserébe (állandó Lucullus-tagoknak még olcsóbban) most 23 fogást szolgál fel, kíméletet nem ismerve.

Több okból is szeretem ezeket a vacsorákat. Egyrészt ismeretlen, de hasonló érdeklődésű emberek vesznek körül ilyenkor, akikkel beszédbe elegyedek, és akiktől olyan sztorikat, életfilozófiákat hallok, amiket máskülönben nem. Az ember egyszerűen kitekintést kap a baráti és családi körén túlra is.

Másrészt ott vannak a kaják: rendszeres vendég vagyok a Wangban, de ráálltam ugyanannak a 10-15 ételnek a fogyasztására, és ahogy az ember baráti köre, úgy a rendszeres menüje is szűkös. A Lucullus tehát nemcsak új véleményekkel, de új ízekkel is megajándékoz egy ilyen estén.

Leírom gyorsan, miket hoztak ki (a képen is a listát nézegetjük, a foltokból ítélve már a vacsora végefelé):

Wan Nian Qin( kinai zöldség)
Ízletes fafülgomba
Étvagygerjesztő zeller
Tofu Metélt Fűszeres szószban
Kou shui feipian（Ökörszív ,nyelv, pacal, marha, zeller)
Valentin napos csirkecsíkok
Császárszalonna fokhagyma szószban
Ízletes sertésfül falatok
Húsos derelye
Zöldhagymás kacsa (babcsíra, enyhén édes savanykás)
Mao Ce-tung kedvence
Olajjal forrázott hagymás-gyömbéres bárányhús
"Pickle" marha
Fűszeres padlizsános csirke
Üvegtészta & rák házassága
CuJiao ponty
Fokhagymás bokcsoj
Főtt jázminrizs
Lanzhou piritott zöldséges tészta
Kókuszos rizstészta-gombóc
Édes kínai kenyér
Meglepetés

Ezeknek az ételeknek ismertem kábé a felét. A másik feléről fogalmam sem volt.

Oké, a tengeri növényi élősködőre emlékeztető Wan Nian Qin nem lesz a kedvencem. Az asztalnál meglehetősen felkészült gasztronómiai versenyzők ültek, de erről például hirtelen nem is tudtuk eldönteni, hogy önálló étel-e, vagy csak bele kell lógatni valamibe:

A fafülgombáról már sokszor írtam, az továbbra is fokozhatatlanul zseniális:

A Valentin napos csirkecsíkok viszont eddig ismeretlenek voltak és visszaadták azt a hitemet, hogy az egyébként önmagában élvezeti szempontból szerintem nem létező csirke is tud finom lenni (valójában persze ismerek én más jófajta csirkerecepteket is):

Az este nagy favoritja azonban Mao Ce-tung kedvence volt, ami egyszerűen hibátlanra sikerült. A mézes-gyömbéres disznóhúsból némi fahéjat is kiéreztünk, nem állítom, hogy benne volt, de éreztük. A hús omlott, a szósz kiváló volt, ilyet még a 23. fogás után is tudtam volna enni.

Amire viszont senki sem számított, az a fűszeres szószba rakott tofumetélt és az étvágygerjesztő zeller, ami leírva legalább olyan gyanúsan hangzik, mint az Adidas cipő öccázé, megkóstolva ennyire finom lesz.

Zavart nálam csak a CuJiao ponty okozott, ez a fogás a többségnek ízlett, nekem viszont már a látványtól elment az étvágyam. Mintha úgy készült volna, hogy egy algát faló medve letüsszentett volna egy pontyot, amitől az átmenet nélkül megdöglött, majd rögtön utána szervírozták. Sőt, az ízéről is ez jutott eszembe, de mondom, a többieknek ízlett.

A zöldhagymás kacsa ezzel szemben újra visszaadta a Kínába vetett hitemet, a nyers, fűszeres pickle marha megint csak erős volt.

Ezek után meg sem merem kérdezni, mivel készülnek Lucullusék a kilencedik szülinapra.