Nagyon jó érzés látni, ahogy a kis családi-baráti kézműves manufaktúrák szaporodnak Budapesten. Ezek közös jellemzője ugyanis, hogy legtöbbször maga a tulajdonos készíti a termékeket, kézzel, gondosan, hiszen ő tudja, mivel akarja bent tartani a vásárlókat. A minőséggel így általában nincs gond, sőt. Ráadásul gyakran egészen egyedi, addig nem látott termékekben gondolkoznak, amivel kitűnnek a piacon.
Ilyen hely a Cukorka is, egy cukorkakészítő műhely, ami a város szívében, mégis az emberek szeme elől eldugva működik.
Az Astoriánál, a szálloda mögött találhatunk egy pici belső udvart. Korábban is szívesen kanyarodtam be erre, mert noha elhanyagolt állapotban van, a hangulata megfogott. Most viszont az alsó szinten egy új üzletet találhatunk, ahonnan errefelé korábban nem látott mennyiségű fény özönlik a térkőre. Bent, a lámpák alatt cukorkák készülnek, mindenki szeme láttára.
Ez ugyanis nem egyszerűen egy cukorkabolt. Az is. De szerdán, csütörtökön és pénteken négytől ötig, valamint szombaton fél kettőtől beindul a látványkonyha, készítik az új cukorkákat. Ilyenkor az arra járók, mint a gyerekek, kívülről az üvegre tapadnak. Nem mernek bemenni. Pedig szabad, akkor is ha nem veszünk semmit.
Nagyjából ezt lehet látni: a cukormasszát felhevítik 145 fokra, belekeverik az aromát, amit erről a polcról emelnek le:
Ezután kiöntik a masszát a hűtőpultra, itt megszínezik, szétválasztják, és meggyúrják a hűlő anyagot. Mikor eléri a megfelelő állagot, selymesítik (egy kampóra akasztva tekergetik, pumpálják bele a levegőt). Ezután egy melegített pultra teszik át a masszát, és készre gyúrják a hosszúkás formát, csavarják, nyújtják. A formákkal pedig szabadon játszhatnak, akár egész szavakat is ki tudnak rakni a cukorka belsejében:
Az alapító Gerzsenyi András egyébként építész, mégis van köze a cukorkakészítéshez. Az egyik felmenője birtokolta ugyanis a nyalókakészítés szabadalmát. Attilához Andráshoz csatlakozott Anett, egy vállalkozó kedvű dizájner, aki a hely arculatát találta ki, majd Attila, aki a vendéglátóipari tapasztalatait hozta be a vállalkozásba.
Egy adalék ehhez a "merjünk nagyot álmodni" történethez: amikor belevágtak ebbe az egészbe, fogalmuk sem volt, hogyan kell cukorkát készíteni. Először egy nemzetközi franchise részeként gondoltak a műhelyre, de a franchise birtokosa nem akart Magyarországon terjeszkedni. Így aztán kitalálták maguk, mit hogyan kell. Internetes videókból, leírásokból, kommentekből, cikkekből lassan összeálltak a fejükben a cukorkakészítés fortélyai.
A cukorkák legtöbbször nemcsak egy ízből készülnek. A forralt borosban például a bor aromája mellett megjelenik a szegfűszeg, a narancs és a fahéj, de a diós cukorka íze is inkább hasonlít egy komplett diótortáéhoz. Az ízek zseniálisak, egészen izgalmas megkóstolni egy újabb és újabb darabot. Mutattak egy kísérleti ízt is, a "poliparomát", amit egy dupla falú edénybe rejtettek el. Kinyitva a fedelet megcsapta az orromat a halpiac minden szaga-illata. Még csak most kísérleteznek azzal, hogy valahogyan felhasználják ezt a meglepő ízt.
Az árak viszont nem alacsonyak. Egy 50 grammos zacskó, amiben nagyjából 30 darab cukorka van, 650 forint. Jó hír, hogy minél többet veszünk, annál olcsóbb. A nyalókák 400 és 600 forint között mozognak. Viszont ha megnézzük, milyen gonddal készülnek, aztán megkóstoljuk őket, nem bírunk majd ellenállni.
A cukorka elkészítéséről videót is találtok itt.