English

Egy nap a városban

Budapest éjszaka: Lokál

EKÁ 2011 november 17.
Címkék: szórakozás ek

Újra Esti Kornél bőrébe bújunk, hogy felfedezzük magunknak a budapesti éjszakát.

Éhesen, szomjasan, kimerülten érkezünk a Síp és a Dob utca kereszteződésében található Lokálba, ami kívülről romkocsma, belülről nem tudom. A bejárat mellett, a belső udvaron még sátorszerkezetek meg a nyári piálásokra emlékeztető padok sorakoznak, de már nem ül rajtuk senki, a vendégek bemenekültek a barátságos, festményekkel meg dizájnosra világított plafonnal csalogató helyre.

A Lokál tele van emberekkel, hét körül már legalább félház van, ami ebben az évszakban ritkaságnak számít. Több okot is találtam arra, hogy miért jönnek ide az vendégek. Egyrészt, mert jól néz ki, úgy idézi a romkocsmákat és a hatvanas évek otthonait, hogy közben tökéletesen rendezett, néhány elemében modern, de mindenképp barátságos. Nem sötét, nem nyomasztó.

Aztán ott van a személyzet: két pincért ismerek, egyik kedvelhetőbb, mint a másik. Ha a fickó van szolgálatban, kedves, pontos a kiszolgálás, ha a csaj, ugyanez, csak megkapjuk bónuszba az izgalmat, hogy az ellenkező nemmel kommunikálunk.

Az árak meg kiválóak: vannak márkás italaik, azok sem különösebben drágák, a hosszúlépéshez használt ház bora meg annak ellenére egészen iható, hogy 240 forintba kerül egy pohár. És a zsíros kenyér 180-ért szinte ajándék a belvárosban.

Talán csak azoknak nem ajánlom a helyet, akik gyűlölik a Jamiroquai-életművet, többször ültem már úgy a Lokálban, hogy órákon keresztül a brit zenekart hallgattam, ami persze nekem nem okozott problémát, mert szeretem őket.

Általában az ablak mellé szoktam ülni, főleg, mert nagyon szórakoztat, amikor a Dob utcán közlekedők váratlanul rátapadnak az üvegtáblára ragasztott árlapra és elkezdik tanulmányozni, hogy mi-mennyi a Lokálban. Belülről, alig fél méterről nézve őket remekül lehet szórakozni az árharcot vívó arcokon.

Tegnap nem fértünk az ablakhoz, lányok ültek ott, de eleve tele volt csajokkal a hely. Az egyik társasággal beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy épp valami régóta esedékes szakítást ünnepeltek, és már ki tudja, hányadik poháron voltak túl. Megörültek nekünk, átültettek minket a saját asztalukhoz, a poharaink gazdát cseréltek, kicsit egymás ölébe borultunk, aztán fizettünk és távoztunk.

A posztot Esti Kornél támogatta.

süti beállítások módosítása