English

Egy nap a városban

Kékfrankosokat kóstoltam a bíróságon

szucsadam 2011 november 08.
Címkék: bor

Új mániám a borkóstolókra járás, ezt talán ti is észrevettétek. Szeretnék minél több bort megkóstolni, annyit, amennyit képtelenség megvásárolni palackonként. Így találom meg a kedvenceimet. És ebben Budapest abszolút partner, rengeteg különféle, vezetett vagy szabadon lődörgős kóstolót tartanak, csak válogatni kell. Legutóbb a Borbíróságra mentem, mert tematikus napot tartottak: magyarországi kékfrankosokat lehetett kóstolni, sok esetben olyan tételeket, amiket nem lehet kifejezetten olcsón megkapni.

A kékfrankosról annyit kell tudni, hogy Magyarország legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajtája, termelik löszön, ásványokban gazdag, vulkáni talajon, de akár homokon is. Sokan olyan bort készítettek belőle, amilyet sikerült, esetleg a málnás, gyümölcsös ízvilág miatt küvékhez használták fel. A kékfrankosnak tehát volt dolga rendesen, hogy szerezzen magának valami renomét, és hogy a termelők bebizonyítsák, önállóan is lehet nagy bort készíteni belőle.

A kóstoló első negyedében én erről nem lettem volna meggyőzve, és ha nem ismertem volna már egy kicsit a magyar kékfrankosokat, elment volna a kedvem tőlük.

A Borbíróságon a felső szintet a kóstolóknak különítették el, és egy meghívott borértő öntötte elénk a tételeket. Nem árulta el, mi van a pohárban, nekünk pontozni kellett a borokat egy százas skálán. Utólag a pontszámokat összesítették, és megkaptuk a sorrendet. Annyit tudtunk, hogy ezeket mindenképpen kóstoljuk, négy tételről pedig csak utólag derül ki, mi is volt egyáltalán:

-Sauska Kékfrankos
-Konyári Kékfrankos
-Konyári Jánoshegyi Kékfrankos
-Bock Kékfrankos
-Szeleshát K2 Kékfrankos
-Weninger Kékfrankos
-Takler Kékfrankos Reserve
-Bott Frigyes Kékfrankos

Viszont a kóstoló sor elején szinte mindenki húzta a száját, úgy éreztük, ennél többet érdemelne a kékfrankos, de ahogy telt az idő, úgy kerültek egyre jobb borok a poharunkba. Legalábbis így éreztük, de ne felejtsük el, hogy a véralkoholszintünk is egyre nőtt.

A váltás viszont éles volt, ez pedig azt mutatja, mégsem a befolyásoltság volt a döntő. Bock Kékfrankosát kóstoltuk, amit a 14-ből a 11. helyre ítéltünk közösen - én magam is körülbelül ide tettem, persze vegyük figyelembe a korát és a 2010-es évjárat minőségét -, viszont rögtön ez után következett a Villa Tolnai palackja, ami összesítésben ezüstérmes lett. Még csak remek borokat ittam egyébként tőlük, úgyhogy most sem csalódtam a csobánci remekműben.

A Borbíróság összegyűlt játékosai úgy ítélték meg, hogy a legutolsó helyen az első kékfrankos, a Havas-Tímár pincészet bora, a legjobb pedig az utolsó, a Takler 2007-es Kekfrankos Reserve palackja. Tegyük rögtön hozzá, ez 5000 forintba kerül. Szép, keretes szerkezet.

(a fenti képen az összesített végeredmény látható)

Én azt vártam, hogy a sommelier majd hosszasan beszél a borokról, de más volt a forgatókönyv: magunkra voltunk utalva, csak a kérdéseinkre válaszolt a szakértő. Viszont a pontozás jó móka volt, és általában megfigyelhető, hogy árnyalatnyi különbségek voltak a bírálatok között az asztaltársasággal. Örülök, hogy a kékfrankos végül nem szerepelt le a rosszabb kezdés után.

Ezt a fajtát általában alacsonyabb áron adják, mint a magyar vörösöket egyébként, de azért a Sauska például csak megkéri érte a 4000 forintot, és szerintem a kóstolt 14 tétel közül a legtöbb átugorta a kétezer forintos árszintet -szóval a közel 4000 forintos részvételi díj azért indokolt volt. És noha esélyem sem volt, hogy dűlőpontosan keresgéljem a borok származási helyét, mint az asztal végében néhányan, jól szórakoztam.

süti beállítások módosítása