„Hétre ma várom a Nemzetinél. Ott ahol a hatos megáll”

De akkor hogy is van ez? Ma már nincsen semmilyen Nemzeti Színház, ott ahol a hatos megáll. Csákányi László híres dalában „mindig a nemzeti előtt, várom az édes kicsi nőt”, de hol is volt ez pontosan?

Legutolsó Nemzeti Színházunk 2002. március 15-én nyitotta meg a kapuit a Lágymányosi híd közelében. Első Nemzeti Színházunkat viszont 1835-ben kezdték el építeni a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoriánál (akkor még Kerepesi út). 2 évvel később meg is nyitotta kapuit Pesti Magyar Színház néven. Aztán mikor Pest vármegye által fenntartott intézmény lett, neve is módosult, Nemzeti Színházra.

A Nemzeti Színház akkori épületében fontos esemény történt 1848. március 15-én: itt mutatták be este 19 órakor a Bánk Bán-t, Katona József művét, melyet az abszolutizmus időszaka alatt tilos volt színpadra vinni. A fiatalokból álló tömeg azonban betódult az előadásra és félbeszakította azt, majd elénekelte a Himnuszt, a Szózatot, és Egressy Gábor elszavalta a nemzeti Dalt.

Sőt, Jókai Mór is itt ismerte meg feleségét Laborfaly Rózát, aki Gertrúd királynét játszotta a darabban.

1908 nyarán az épületet tűzveszélyesnek és életveszélyesnek nyilvánították és bezárták majd 1913-ban lebontották. A társulata átmenetileg vagyis nem annyira átmenetileg, majd 50 évre, a Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költözött, mely a korábbi színház nevét is megörökölte. A helyi társulattal nem nagyon kellett törődni, mert az 1904-től már folyamatosan vesztett népszerűségéből, nem bírt lépést tartani az operettszínházak között kibontakozott versennyel. Tettek ugyan egy utolsó kísérlet a megmentésére 1908-ban, ez volt a Népszínház-Vígopera program, ez azonban megbukott, így a nemzeti társulatának érkezésekor a régi csapat már alig néhány tagból állt.

A poszt elejére visszatérve ezen a helyszínen várta Csákányi az édes kicsi nőt, itt volt a hatos megállója mellett a színház.

Sajnos ez az épület is hasonló sorsa jutott, mint az első, 1963-ban lebontották, mert a metró építése miatt statikailag életveszélyesnek tartották. Gyönyörű épület volt, és valószínű a Blaha Lujza tér sem így nézne ma ki, ha még mindig állna. Ha a beton parkoló, lepukkant padok, és a cipős dobozhoz hasonlítható Corvin áruház helyett ma az impozáns Nemzetiben gyönyörködhetnénk (egyébként a Corvin áruháznak is szép az épülete, csak ráerőltettek egy ízléstelen bádogruhát).

Egyébként voltak olyan tervek, amikkel el lehetett volna kerülni a Blahán található Nemzeti felrobbantását, és a pestiek is szerették az épületet, de erős felújításra szorult volna, és az ország akkori vezetése erre már nem akart áldozni. Mindenesetre sokat elmond a közhangulatról és közállapotokról, hogy amikor egy évvel tervezett robbantása előtt bejelentették a hírt, a lapok ezt az utasítást kapták felülről: "Nem gyászolni. Nem írni, minél kevesebb hírt adni."

Az épület felszámolása után a társulat a Thalia Színházba költözött a Nagymező utcába, majd a Magyar Színházban kaptak helyet. Volt, amikor a színház több játszóhelyen is jelen volt.

Aztán 1964-ben született egy pályázat, amely a Városliget mellett, az akkor még Felvonulási téren építette volna volna fel a nemzet színházát. A beruházás 1985-ben kapta meg az engedélyt, az építkezés azonban megrekedt néhány fa kivágása után. Ezek a tervek Hofer Miklós munkái. Állítólag már ő maga sem tudta, hányszor dolgoztatták át vele.

Egy 1988-as, új pályázat terv szerint az V. kerületi Erzsébet tér lett volna a megfelelő helyszín, de ahogy az építkezés elkezdődött 1998-ban, rögtön új helyszínt jelöltek ki, amikor új kormány lépett hivatalba. Az indok az volt, hogy a belváros mégsem megfelelő helyszín, főleg közlekedési okokból (ami főleg a fiatalok szempontjából nem volt rossz döntés, hiszen az el nem készült színház alapjául szolgáló gödörből az egyik legkedveltebb belvárosi szórakozóhely lett).

És akkor jöjjön az utolsó epizód. Sok terv és azok felszámolása után végül a Duna parton találták meg a megfelelő helyszín: az Új Nemzeti Színház Megvalósítási Iroda Siklós Mária építészt bízta meg a tervek elkészítésével. A mai Nemzeti rekordidő alatt, alig 15 hónap alatt épült fel, és 3 színpad kapott benne helyet. Az épület egy, a Dunán ringatózó hajót ábrázol. A nyitó díszelőadás 2002. március 15-én volt, Az ember tragédiája volt a műsor. Az előtte lévő területen emléket állítottak a lebontott színházépületeknek, körülötte pedig egy szoborparkot alakítottak ki, ahol a színjátszás nagyjainak bronz szobrait találhatjuk. És, hogy a piszkos anyagiakról is szó essék, az összes pályázat kiírás, tervkészítés, kivitelezés 19,9 milliárdba került.

Végül így valósult meg az, amiről még gróf Széchényi István álmodott: egy Duna parti palota. Csak egy kicsit több pénzből.

De, hogy ne örüljünk a happy endnek, a színház épület erősen megosztja a szakmai-, és közvéleményt. Míg Mádl Ferenc volt Köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki Siklós Mária építészt, addig ugyanezen munkája miatt, a Magyar Építész Kamara etikai vétségben elmarasztalta. A szakma szerint egy rosszul megtervezett épületről van szó, és tény, hogy aki volt már előadáson, az tapasztalhatta, hogy az akusztika csapnivaló, a színpad néhány pontról rosszul látható, a külső és belső kialakítás meg finoman szólva is eklektikus - a kevésbé vállalható fajtából.

Mindenesetre egy vasárnap délutáni sétát mindenképpen megér a Nemzeti kertje a Duna parton. Igazán kellemes és kulturált környezetet alakítottak ki, ahol felsétálhatunk a kilátóba, vagy akár a gyerekekkel bújócskázhatunk a labirintusban.