Ahogy az előző bejegyzésben a legrégebbi, tizedik születésnapját ünneplő, most a legújabb, idén nyáron nyílt romkocsmáról írok. A Klauzál utcai Doboz viszont már annyira új, hogy romkocsmának is csak akkor lehet nevezni, ha a kategória határait kitágítjuk.

Ha azt mondom, hogy egy kívülről romos bérházról beszélünk, aminek a belső udvarában alakítottak ki egy szórakozóhelyet, mindenkinek beugorhat a Szimpla. Viszont az is igaz, hogy ezzel el is értünk a közös halmaz végére.

Ahogy közeledtem a hely felé, a lepukkant kapualjakba lehelyezett vörös neonfények vonzották először a szememet. Az egyik vörös fény mögött bejáratot is találtam, így hát bementem. Beléptem az udvarba, aminek a közepén egy hatalmas fa nőtt ki a földből, akkora, hogy kénytelen voltam felemelni a fejem, hogy megcsodáljam. Ekkor ér az első nagy meglepetés: a fán egy King Kong-szobor kapaszkodik felfelé, vörösen világító szemekkel. Félelmetes látvány. Ahogy a sötétben megpillantottam ezt, már tudtam, hogy jó helyen járok.

Balra egy hatalmas üvegfalon keresztül megláttam a Doboz egyik termét - a dobozt.

Itt már lehet tudni, hogy miért tartják a hely tulajdonosai kategóriateremtőnek ezt a helyet. Bent letisztult, mégsem unalmas dizájnnal találkozunk, szemben a romkocsmák aprólékos díszeivel. Ami ott hanyagul odavetettnek tűnik, itt vonalzóval megrajzolt, ami ott az elhanyagolt és laza, itt a lakktól csillogó és szabályos. A Doboz kontrasztot mutat a külső látszat és a belső dizájn között, míg a romkocsma önmaga adja a kontrasztot a divattal szemben. Így alkot divatot.

Ami miatt mégis romkocsmának nevezném a Dobozt, az a meglepetésre való készség. A keveset ígérő külső, majd a King-Kong már kielégítette ezt a vágyat, belépve ez tovább folytatódik: egy sötét előtérbe lépve egy csillár pislákol felettünk, a kintről is látható vörös terembe lépve a nemdohányzó szekcióba kerülünk. Itt találjuk a DJ-pultot, valamint az aznap esti bandának előkészített hangszereket.

Hátul, a dohányzó részben sokkal többen vannak. Itt a falak is mások, nincsenek lefestve, a nyers tégla virít a füsttől kissé nehéz levegőben. Az enteriőr itt is izgalmas, poliplámpák adnak pont annyi fényt, amennyit kell, miközben a zene pont annyira hangos, hogy halljuk egymást. És ami a legfurcsább: mindenhol pontosan annyira hangos. Mintha egyetlen, hatalmas hangfal lenne a hely.

Én inkább a füstmentes helyen ülök le a pulthoz, hallgatom a zenét, és ismerkedek a körülöttem italozókkal. A pincérnő tarkóján különös jeleket fedezek fel, rákérdezek: a Tigris jele a kínai írás szerint. Mostantól Tigrisnek hívom.

Az első körbeszimatolás után megállapítom: a helyen visszafogott és fegyelmezett Esti Kornélok ülnek, ők állítólag a mainstream underground közeg, a helyet nekik szánták. Ez nagyjából annyit tesz, hogy szeretik a szokatlant, de igénylik a kifinomult dizájnt és a tiszta, illatos mellékhelyiséget. Érthető.

Hogy egy példát mondjak: ma a Dobozban tervezi ünnepelni a Müpában most nyíló Yona Friedman-kiállítást a francia Philippe Rizotti és Gonzague Lucombe, akik kortárs térbeli gyakorlatokat mutatnak be Budapesten. Igazi művésznagyágyúk, akik érzékenyek a terekre és a formákra - a Doboz eléggé mainstream és underground nekik egyszerre.

Külön érdekessége a helynek, hogy házibuli szervizt is terveznek bevezetni itt. Maga a Doboz ugyanis nem foglalja el a ház teljes területét, az emeleten olyan lakások is vannak, amiket az üzemeltetők kiadnának baráti társaságoknak. Aki félti a saját kanapéját, a saját szőnyegét és vázáit otthon, annak lehetősége lesz itt kivenni egy külön kis birodalmat. Az alkoholt pedig bolti áron szállítja fel a Doboz. A többi lakásba irodák, ruhaboltok, műtermek lehetnek King Kong körül.

Ahogy kilépek a Dobozból, visszapillantva viszont már zavar a ház külsejének igénytelensége. Tudom, ez tartja a helyet a romkocsmák kategóriájában, és a meglepetés miatt is kell, de semmiképpen sem egyeztethető össze a külső a benti hangulattal. Van a dizájnos romosság, és az igénytelen. Ez inkább az utóbbi.

Viszont egyedi hely, az biztos.

A posztot Esti Kornél támogatta.