Ismét Esti Kornél karakterébe bújva járjuk az éjszakai Budapestet

Kávézó és mulató, ezt látom a szódásszifon rajza alatt. Ejha, különs párosítás. És tényleg, a Szóda nappal kávézó, estefelé söröző, éjszaka pedig mulató, legalábbis akkor, ha megnyitják a pincét, és ezzel együtt a táncteret. Underground körökben kötelező darab volt, ma már másoknak is az.

Én szeretem a hét első felében is a helyet, mert pont megtelik esténként. Elvétve vannak csak üres székek - a magányos asztalok a látványától elkedvetlenedem -, viszont nem is állnak sorba a bejárat előtt, nem taposunk egymás lábára, amikor ismerős arcok után keresgélünk a tömegben. A vöröses félhomályban választhatok, hogy a kis kávézóasztalok fölé görnyedek, vagy a vonatra ülök fel, és elterpeszkedek a műbőr boxokban. Utóbbi az alkoholos bódultságban ellenállhatatlanul vonzó opció.

2003-ban nyitott a hely, vagyis 8 éves - ez whiskey-nek kevés, kávézónak matuzsálemi idő a mai Budapesten. Főleg, ha az mulató is egyben. Pont annyi idő, hogy az első törzsvendégek, akik huszonévesen itt töltötték a hétvégéik napfénymentes szakaszait, manapság már csak napközben ugorjanak be kisgyerekükkel egy kávéra, és néha, csak nagyon ritkán, óvatosan előbújik Esti Kornél-énjük, és egy péntek esti táncmulatságban is részt vesznek. Persze ilyenkor a gyerek nélkül.

És nemcsak a törzsvendégek járnak ide vissza, a pultosok, üzletvezetők is vissza-visszanéznek. Sokan követték a már-már csúszósra koptatott utat, és Londonban kerestek hasonló állást, egyikük már szakács az Angol fővárosban. Egy másik Dubajban épít hajókat, és egy kenyai stewardesst vett el. Ha itthon vannak, benéznek a Szódába.

De románcok a Szódában is alakultak, nemcsak Dubajban, az egyik volt üzletvezető egy pultos lánynak kérte meg a kezét, és az egyik tulajdonos szintén így talált itt a feleségére. Ebből is látszik, hogy ide élni jönnek az emberek, még azok is, akiknek ez munka is egy kicsit. Ebben hasonlítanak rám, Esti Kornél is bajban van, ha a munkát és a szórakozást külön kell választania - legszívesebben én is kávézókban dolgozom.

Ahogy belépünk az ajtón, az éppen aktuális programot láthatjuk, DJ Üvegtörő neve pedig elég sűrűn előfordul itt. Az ő története igazi kis színfoltja a budapesti éjszakának. A Corvin-tetőn az egyik éjszaka véletlenül - nem is feltételezett senki mást - kitört egy méretes ajtóüveget. A tulajdonosok nem haragudtak, de a DJ-nek le kellett dolgozni az üveg árát. Hát innen a név, Üvegtörő, aki mostanában leginkább a Szódában adja a talpalávalót.

A helynek tehát két arca van, amit az időben élesen elválasztva lehet kedd esti meg szombat esti hangulatnak nevezni. Kedd van vasárnaptól szerdáig, szombat pedig csütörtöktől szombatig, ilyenkor akár hajnali négyig-ötig is nyitva van a Szóda. De a magamfajta író jobban szereti a keddi napokat, mondjuk a hétfőt, amikor nyugodtan beszélgethetek az ismerősökkel, vagy görnyedhetek a laptopom fölé, hogy ihletet kalapáljak az ujjaimból.

És amit a legjobban szeretek a helyben: amikor az asztaltársaságom elnézést kér, és meglátogatja a mosdót, akkor sem unatkozom. Felfelé nézve ugyanis kifogyhatatlan mennyiségű rejtvénnyel találkozunk: képregényekkel tapétázta ki a plafont az első üzletvezető, Dávid, aki Japánban volt pultos, és ott ragadt rá a manga-mánia. Kinyomtatta, felkenték, azóta lehet találgatni, a szövegbuborékba illesztett vonalkák mit jelentenek. Ha pedig lejjebb téved a tekintetünk, és meglátjuk a végtelen hosszúságú szódásüvegek sorát.

Hogy miért Szóda? Bocit, az üzletvezetőt idézve: "én a kezdetektől itt dolgozom, de fogalmam sincs".

A posztot Esti Kornél támogatta.