Annak idején szinte naponta megfordultam a környéken, akkor határoztam el, hogy egyszer beugrok a Budai Gesztenyésbe, és eszem náluk valamit. Mivel rendszeresen arra jártam, természetesen sosem próbáltam ki az éttermet, a próbával meg kellett várni, hogy szinte sose legyek a környéken.

Körülbelül három éve ez az állapot általánosnak mondható, szóval semmi sem óvhatott meg attól, hogy miután Dórával alaposan megnéztük a kamu Egri várat, ellátogassunk a Budai Gesztenyésbe. Mivel egész a mi fogalmaink szerint masszív túrázáson voltunk túl, azonnal rávetettük magunkat az étlapra és józan megfontolás nélkül rendelni kezdtünk.

Jött például gulyásleves:

valahogy ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy ilyesmit egyek. A gulyásleves újraértelmezésével szerintem a Borssó megdönthetetlen magasságokig jutott, a bélszínből készült, felül kicsit habos leves olyan jó, hogy minden fenyegetőzés ellenére mégsem vették le szeptemberben az étlapról, de kíváncsi voltam, hogyan néz ki 2011-ben egy rendes étteremben a gulyás. A Budai Gesztenyésben kiderült, teljesen rendben volt a leves, finomak, frissek voltak a zöldségek, helyén volt a hús, csak a kenyér volt kissé öreg mellette, azért szerintem még vasárnap is be lehet szerezni ebből frisset valahonnan.

De rendeltünk Budai Gesztenyés salátát is, ami a levessel szemben nemcsak egyszerűen jó, de kimondottan zseniális volt:

A hatalmas, tökéletes ízű és textúrájú libamáj ugyan uralja ezt a fogást, de a bodzás vinaigrette könnyíti valamelyest a tányért, és a saláta meg a gesztenye is segít abban, hogy megküzdjünk a vaskos előétellel. Óvatosan rendeljük ki ezt a salátát, mert először is olyan laktató, hogy nehéz lesz utána folytatni az ebédet, másrészt meg annyira finom, hogy a színvonalat csak egyfajta étellel tudjuk tartani:

libamájjal, ami aznapi speciális ajánlat volt, és ami a tökkörettel együtt is tökéletesen átgondolt, hibátlan fogás volt:

Én azért rendeltem még Stroganoff bélszínt is, ízlett a fogás, bár én el bírom viselni, ha valamivel szabadabban jár el a fűszerekkel a szakács keze, de megszoktam már, hogy a Stroganoff a legtöbb ember értelmezésében egészen mást jelent, mint az enyémben.

A Gesztenyés Étterem alapvetően tök kellemes, természetközeli hely egy köpésre a nyüzsgő belvárostól, ahol jó minőségű hagyományos magyar fogásokat lehet enni néhány olyan jól újragondolt és kivitelezett fogás társaságában, hogy a libamáj adja a másikat.