A főiskolai éveimről határozott emlékeim kizárólag olyan helyekről vannak, ahol a háttérben egy-egy biliárdasztal, egy korsó sör és hasonlók voltak elhelyezve egy kocsmaasztalon, velem szemben pedig cimboráimmal próbáltuk megfejteni az élet nagy kérdéseit, és pontot tenni minden mondatnak a végére. Kevés sikerrel.

Az élet nagy kérdései alatt azt értem, hogy természetesen a LÁNYOK feliratú dobozban is sokat keresgéltünk, azon belül is a szépség és az intelligencia egymásra hatását elemeztük, ahol az egyik, nincs a másik, satöbbi. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy mindegyikünk máshogy látta a szépet, ezért aztán sosem értettük meg egymást, de azért egy kinyilatkoztatásra tisztán emlékszem. Annyira elemi erejű volt.

A cimborám felém hajolt, és megsúgta a titkot:

Tudod, van Budapesten egy hely, ahol intelligens és gyönyörű nők vannak, ugyanabban a bőrben. És még fizetni sem kell, hogy bejuss. Egy neobarokk palota, tele jobbnál jobb nőkkel, ingyen.

Hátradőlt, kortyolt a söréből, és bólintott. Teljesen felcsigázott ez a hír, el sem tudtam képzelni, hol lehet ez, a legjobb csajozós hely. Kértem, hogy vigyen el oda. Elindultunk. Ide érkeztünk:

De hát ez egy könyvtár - mondtam. Az, az, de képzeld el, hogy ide tanulni járnak csak úgy az emberek, és az emberek nagy része gyönyörű, fiatal nő, majd meglátod.

És tényleg igaza volt. Az épület maga is lenyűgözött, a negyedik emeleti, királyi pompában felszerelt szint pedig egyenesen hihetetlen volt. Néha benéztünk ide, pénztelen úrként, leültünk, és itt beszélgettünk tovább.

Ennek lassan tíz éve. Nemrég újra visszamentem, a Budapest legszebb lépcsőházai sorozatba kerestem anyagokat, próbáltam utánajárni a lépcsőházaknak, mert hiába lépte át nemrég a magyar Wikipedia a 200 ezer szócikket (az előző történet idején 0 volt ez a szám), hacsak nem egy hatalmasság kúriájában járok, nehezen találok információt egy-egy budapesti házról a neten.

Beléptem a csajozós helyre. Kérdezték, tag vagyok-e, mondtam, hogy valaha az voltam. Erre villámgyorsan kiállítottak nekem egy laminált olvasójegyet vonalkóddal, amit a bejárati számítógépterminálnál kellett lecsipogtatni. Mibe kerül ez? Semmibe, ingyen van, egy év múlva lejár. Akkor ingyen hosszabbítható. Remek. Dolgoztam.

Én általában a Budapest-gyűjtemény könyvei között keresgélek, de legutóbb fellátogattam egy szinttel feljebb is, nosztalgiából. Még szebb és grandiózusabb volt, mint emlékeztem. Rajtam kívül csak néhány kialvatlan szemű egyetemista volt itt, bámultak ki az ablakon.

Egy kis történelem: a palotát Wenckheim Frigyes gróf építtette 1886-ban, a gróf halála után, az örökösök a fővárosnak adták el az épületet. A négy évig tartó átalakítást követően 1931-ben nyitotta meg ismét kapuit a nyilvánosság számára, mint Fővárosi Könyvtár. Bővítési tervét 1997-ben el is fogadta a fővárosi közgyűlés. Így kezdődhetett meg 1998-ban az átalakítás, ami 2001. szeptember 12-ére készült el, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. A műemléki palotarész, továbbá a könyvtári épület védelmét ma is egy megfelelő képzettséggel rendelkező biztonsági szolgálat látja el. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ma a főváros legnagyobb közművelődési intézménye. (forrás: Wikipedia)

Meg nem erősített források szerint tehát ez Budapest legmenőbb csajozós helye. Hogy csajozni hogyan kell egy könyvtárban, ahol egy pisszenést nem lehet hallani, és a legártatlanabb bókra is hatan fordítják oda a fejüket, azóta sem sikerült kitalálnom. De legalább sokat olvastam. Szóval ha erre jártok, csináltassatok egy olvasójegyet, és nézzetek fel.

Egy galériát is készítettem a képekből, lapozgassátok: