Fontos pillanat ez a mostani: az Egy nap a városban blog történetében először vendégszerző írását közöljük. Igazából nem is vendég: ha minden igaz, Ilyés Noémi írásai mostantól kezdve vasárnaponként viszonylag rendszeresen jelennek meg majd nálunk, hogy jobban megismerjétek a várost, amiben élünk. A 19 éves, idegenforgalmat tanuló lány kiválóan ír és olyan sztorikat is tud Budapestről, amikről mi még az életben nem hallottunk, ráadásul csinos, szóval fogadjátok kitörő lelkesedéssel az új sorozatot, és Noémit, a blog szerzőcsapatának első női tagját.
A fotókat meg a mindig zseniális Rowlend készítette.
Egy nap a városban blog szerkesztősége.
Rengeteg dolog miatt szeretjük a Városligetet. Jó ide kijárni, télen korcsolyázni, nyáron csónakázni, vagy egyszerűen csak a kacsákat etetni és hűsölni. Ha az ember budapesti, legalább egy élménye biztosan köthető a Városligethez: az első randi, egy emlékezetes borulás a korcsolyapályán, egy vasárnap a nagyszülőkkel az Állatkertben, egy őrületes nap a Vidámparkban, vagy egy esti romantikus séta.
Budapest második legnagyobb közparkja kitűnő menedékhely az elfoglalt városlakóknak, akik némi kikapcsolódásra vágynak. De a Városliget már akkor is fontos szerepet játszott a terület történelmében, amikor még nem volt sem Állatkert, sem Vidámpark, az egész csak egy mocsaras külvárosi rész volt.
Például ahol ma békésen csónakázgatunk, ott egykor a tatárok győztek le minket furfangos csellel, de a mai környezetében az is furán hangzik, hogy Mátyás király idejében egy vadban gazdag vadászmező volt itt.
Bizony hosszú út állt a Városliget előtt, hogy egy, a budapesti lakók igényeit kielégítő közparkká váljon, de még így is előbb jött létre, mint a New York-i Central Park.
A fagyizás és a csónakázás után lefekszünk a földre, és felnézünk az égre. Nos, akik 1811 júniusában ugyanezt tették, azok egy igazán különleges látványban gyönyörködhettek: itt került sor Magyarországon az első olyan léggömb felengedésére, amely már embert is szállított.
Ha pedig étterem, akkor Robinson és Gundel! A Robinson étterem ritka látványosság Európában, az elhelyezkedésének köszönhetően: a városligeti tó szigetére épült.
A Gundel éttermet meg elsősorban történelmi hagyományai miatt ismerjük, bár van még itt egy érdekes információ: az étterem elefántos logóját az a magyar származású Milton Glaser tervezte, akinek a híres „ I love NY” logót is köszönhetjük.
És ha a csónakázás, fagyizás után maradt némi időnk, akkor még mindig válogathatunk a Városliget számos látványossága közül: ha kedvünk tartja, felpattanhatunk a Vidámpark körhintájára, amely Europa Nostra díjat kapott a felújításáért, fürödhetünk egyet a Széchenyi fürdőben, amely Budapest és Európa legnagyobb termálvizes komplexuma, este meg elsétálhatunk a kivilágított Vajdahunyad várhoz.
A várat eredetileg ideiglenesen fából építették a Millenniumi ünnepségre, de később felépítették maradandó anyagokból is, szóval több mint száz évvel később is gyönyörködhetünk a különböző stílusok harmóniájában.
