A napokban egy belvárosi étteremben reggeliztem, amikor kinéztem az első emeleti ablakból és észrevettem a szemközti házból nézegető bácsit:

Nagyon megtetszett, hogy nem holmi amatőr módjára bámészkodott kifelé, hanem igazi profi versenyzőként párnát rakott az ablakba, méghozzá olyat, ami szélességben és vastagságban pontosan megfelel a résbe: ezt a párnát nyilvánvalóan pontosan arra tartja, hogy kényelmesen tudjon nézegetni.

Természetesen nincsen Kiszel Tündei szemöldöke, csak megpróbáltam a bácsi inkognitóját megőrizni a szeme elé húzott fekete csíkkal és így sikerült.