Augusztus 20-án Győrben jártam éppen, délután a belvárosban sétálgattunk Évivel, amikor trombitaszóra lettünk figyelmesek. Először azt hittük, temetés van valahol, később a várfal felé sandítottunk, mert arról jött a hang. Akkor már úgy gondoltuk, a templomkertben játszik valaki.

Aztán ahogy sétáltunk tovább, a zene hangja egyáltalán nem halkult, nem is erősödött. Olyan volt, mintha mindenhonnan jönne a trombitahang, mintha az egész várost felszerelték volna hangfalakkal, és az ünnep tiszteletére zenéltek volna egyet az ott lakóknak.

Aztán, amikor már végképp nem tudod, merre nézz, honnan keresd a hang forrását, felnézel. Ekkor pillantottuk meg a bazilika tetején álló embert.

Mindketten nagyon irigyeltük őt, aki egy egész városnak játszik, olyan magasan, hogy a tapsot meg sem hallhatta. Ő volt a legmenőbb utcazenész, akit valaha láttam.