Az első jelek gyanúsak voltak: a talán négy négyzetméternyi területen masszív dohányfüst volt. Vendég csak egy. Kérdeztem a reggelit, mondták, még nincs. Negyed tíz volt már. A magyarázat aztán már javított a helyzeten: azért nincs mit enni, mert még nem készült el a croissant.

Szóval frissek az ételek a Mozaikban, a Király utcában. Aztán jött a kedvesség: a pincérnő, aki talán üzletvezető, esetleg tulajdonos is, olyan szimpatikusan készséges volt, hogy profi felszolgálóktól ritkán látunk ilyesmit. Inkább kedves házigazdának tűnt, mint fizetett alkalmazottnak.

Negyed 11-kor érkeztem vissza, mondták, hogy menjek az emeletre, most épp az a nemdohányzó. Akkor tudtam meg, hogy a lenti apró franciás helyiség fölött egy hatalmas szint húzódik, kicsit eklektikus teaháznak maszkírozva.

Fél percen belül már ketten foglalkoznak velem, mindketten ugyanolyan szívélyesek, kedvesek, szimpatikusak voltak.

Sorolják a reggeliket, bagette, croissant, tonhal, rántotta, bundáskenyér, meg "amit anyu készít". Kérdezem, mi az, kiderül, hogy sonka, sajt, vaj, méz, kakaó, tea, minden, ami van. Kontinentális, szeretettel. Elvesztem a fonalat, úgyhogy kérek egy narancslevet, amúgy meg rájuk bízom magamat.

Pár perccel később érkezik az üdítő, meg gyümölcstál, az csak úgy.

Málna, szeder, áfonya, friss, a ház ajándéka. Aztán befut az omlett, gazdagon sajttal meg sonkával rétegezve, ízes, nyúlós, jól fűszerezett, mellette egy rakás zöldség. Állítólag kezdetnek.

Három perccel később megjön a melegszendvicsnek készített friss bagette, sonkával, sajttal, zöldségekkel, szintén hatalmas adag. Sőt, ez így már két főnek is bőven elég reggeli.

Egynek sem drága összesen 1650-ért, de ha azt vesszük, hogy egy pár simán jóllakhat vele kellemes környezetben a belváros talán legháziasabb hangulata és kiszolgálása mellett, akkor igazán ajánlható a Mozaik.