Két tök jó szabadtéri kiállításba is belefutottam a napokban, mindkettő ugyanazt a témát járja körbe, csak egészen más szándékkal: Budapest elmúlt 150 évét, különös tekintettel a fejlődésre, majd a pusztulásra.

Az egyik a Gellért-hegyen van, ahova szerintem túl ritkán járnak a budapestiek, pedig lenne miért:

A kiállítás a Citadella felé vezető út mellett van, könnyen lehet, hogy már hónapokkal, évekkel ezelőtt kiplakátolták őket, mintha rémlene, hogy már legutóbb is láttam ezeket, de azért érdemes szánni rájuk néhány percet, mert baromi izgalmas látni Budapest fejlődését, különös tekintettel az elmúlt 150 évre. Fotókon derül ki az, amit mindig is sejtettünk: hogy a város minden értéke ellenére is csak egy provinciális kis település volt a kiegyezésig, utána meg néhány évtized alatt olyan metropolis nőtt ki a helyén, ami felvette a versenyt a környék legnagyobbjaival. Hogy értsétek, mire gondolok: negyven év alatt elkészült egy sztenderd európai főváros ötszáz évnyi építészeti korszakának minden emblematikus épülete.

Jóval szegényesebb volt a budavári palota:

Aztán amikor elkezdtek épülni a fontos óriások, viccesen nézett ki körülöttük a földút:

A századfordulóhoz közeledve aztán már csodás volt a város, itt van például a tényleg gyönyörű Kálvin tér, szökőkúttal:

Majd ugyanez a tér a második világháború után porrá lőve:

És még egy kicsit visszaugorva az időben íme az első budapesti buszjárat:

A Március 15. tér környékén egy másik, de hasonló kiállításba botlunk: a rakpartok kiépítésén keresztül ismerhetjük meg jónéhány zseniális képben Budapest fejlődését Kolundzsija Gábornak hála, és megtudjuk azt is, hogy a védettség óta a kínai Nagy Fal után a budapesti rakpart a világ legnagyobb műemléke.

Ott is felbukkan például a szobor a szökőkúttal a Kálvinról, amint a világháborúban porrá lőttek, aztán később az Erzsébet téren állítottak fel újra (azóta is ott van, de ebben a környezetben kevésbé észrevehető, mint eredeti helyén).

De van kép arról is, amikor a Tabán még csak egy lankás pázsit volt:

Meg ott van a két óriásfotó a Duna mindkét partjáról:

Amit itt láttatok, azok mindkét kiállításból csak szemelvények. Érdemes ellátogatni a Gellért hegyre és a Március 15-e térre is, egyrészt, mert remek szórakozás, másrészt, mert ingyen van, harmadrészt meg mert az sosem baj, ha megismerjük a történelmét annak a városnak, amelyikben élünk.

Hajrá!