A Kiskörút felújítása a legjobbak közé tartozik: ahogy nő a fű, ahogy erősödnek a fák, úgy lesz egyre tisztább az a koncepció, ami teret csinált a korábbi aszfalttengerből. Ez a jó hír.

A rossz az, hogy bunkó szemetelés is sokkal jobban láthatóvá válik. Amíg csak autóút volt, meg egy jelentéktelen járda, az ember próbált olyan gyorsan túljutni a Kiskörúton, mintha az alkonyzónából próbált volna menekülni, sugárzásveszélyre figyelmeztető táblákat kerülgetve.

Na de most szép a környék, szemlélődünk, és egyből feltűnik a szatyor a szép zöld fűben. A három tucat cigarettacsikk a közlekedési lámpa mellett. A csipszes-zacskó (nem így kell írni, de egybeírva kiolvashatatlan) a virágok közt. Nézzük csak:

Kiemelem, hogy jobban lássátok, miről van szó:

Ez tré, szánalmas, elkeserítő. Egy hét alatt tönkrebasszuk, amit hónapokig készítettek milliárdokért. 

Majdnem biztos vagyok abban, hogy akik olvassák a blogot, azok nem szemetelnek: nyilván azért vagytok itt, mert szeretitek a várost és szeretnétek azt jobbá tenni. De a felelősségünk azért ennél nagyobb: ahogy Nyugat-Európában tök jól működik a civil önszabályozás, úgy nálunk is be kéne indulnia végre valami társadalmi rendtartó rendszernek.

Nem polgárőrökre gondolok, hanem polgárokra. Ránk. A mi dolgunk szólni annak a szerencsétlennek, aki nem tudja elvinni a szemetét az öt méterre található kukákig, inkább eldobja a francba. Szólni annak, aki megeszi a szendvicsét, aztán szélnek ereszti (hahaha) a zacskót. Lesz, aki leszarja. De többen lesznek, akik kínosan érzik majd magukat, és a második-harmadik eset után elgyalogolnak a szemetesig.

Aki egyetért azzal, hogy rá kell szólni a szemetelőkre, mert néhány droid magától sosem jön rá arra, hogyan kell vigyázni egy városra, az nyomjon egy like-ot!