Tarlós István nemsokkal azután, hogy felszámolta a gigadugót okozó budaörsi buszsávot, újabb ötlettel állt elő: a legalább két utast (tehát három embert) szállító autósok hadd használják a megmaradt buszsávokat, a főpolgármester ezzel az intézkedéssel csökkentené a dugókat Budapest útjain.

A különféle szervezetek vérmérséklettől függően némi ellenérzéssel vagy épp hisztérikusan reagáltak, de szerintem Tarlós mindkét döntése, felvetése érthető: a budaörsi buszsáv ebben a formában abszurd volt, hiába jó az alapötlet, ha ilyen béna a kivitelezés. A radikális városi forgalomcsökkentéssel én is egyetértek, de csak ha ésszel csinálják, úgy, mint Nyugat-Európában: először fejlesszék a tömegközlekedést, építsenek legalább egy olyan metrót, amire az elővárosokban még vonatként lehet felszállni, és így egy lendülettel visznek el minket a belvárosba, hozzanak létre hatalmas P+R parkolókat a városhatárban, és csak utána vágják haza a megszokott közlekedési stratégiákat. Ez így városfejlesztés.

Felfesteni egy sávot, ráadásul mindezt EU-s pénzből (hány szakértő dolgozhatott azon, hogy megfelelő pályázatot tudjunk beadni egy csík kijelölésére?) viszont nem koncepció, hanem kóklerség, tipikusan magyaros megúszós történet, viccparódia. Adjanak kevesebb sávot, de előtte még oldják meg, hogy kulturáltan bejuthassanak az elővárosok lakói.

Hagyjuk is, ez most átmenetileg a múlt.

A másik ügy, az aktuálisabb, a buszsáv megosztása a legalább három személlyel közlekedő autósokkal. Az ötlet, amellett, hogy persze kódolva van benne a totális bukás lehetősége, megérdemli, hogy elgondolkozzunk rajta.

Budapesten közel egymillió autó utazik a rosszabb napokon, a jobbakon sem sokkal kevesebb. A város legnagyobb gondja a dugó: ahogy az Janecskó Kata remek cikkéből is kiderül, amint 120 fölé nő az egy kilométerre jutó autók száma, az egy óra alatt áthaladó forgalom drasztikusan, 2000-ről 500-ra esik vissza. Mit jelent ez? Hogy minél több az autó, annál kevesebb halad át egy időpillanatban ugyanazon a ponton, a dugulás után a forgalomból kieső 1500 autó valahol a ácsorog, pöfékel, szmogot gyúr a benzinből: óriási károkat okoz (itt van egy jó tanulmány a közlekedés természetéről). Ha viszont megfelelő szinten tudjuk tartani az autók számát, akkor viszonylag gyorsan, kevés problémát okozva, kevés káros-anyagot kibocsátva tudnak áthaladni a városon.

Vegyük észre, hogy miben különbözik ez a korábbi koncepcióktól: nem az a terv, hogy szélesebbek legyenek az utak, így az autók gyorsabban tudjanak áthaladni a városon, a cél az autók számának a csökkentése, ami szerintem minden oldalról támogatható.

Reggel, miközben az autómban ücsörögve megtettem a tíz kilométeres távot a munkahelyemig, megszámoltam, hogy hány gépjármű jön szembe, és abból mennyiben ücsörög egynél több ember. Durva arányok jöttek ki: az autók 87 százalékában csak a sofőr volt (ebbe a kategóriába tartoztam én is), a maradék 13 százalékon osztoztak a kettő vagy több személlyel utazók.

Képzeljük el egy pillanatra, hogy a buszsáv használhatósága miatt mindenki betársul valakihez, így minden autóban hárman utaznak. Ez csak egy elméleti szám, de azért érdemes kimatekozni: a jelenlegi egymillió autóból 370 ezer maradna a reggeli statisztikáim alapján. Mikor mászkált utoljára ennyi gépkocsi Budapesten? Valamikor a hatvanas évek végén. Persze nem várható, hogy mindenki beleül a szomszéd autójába, de ha csak tíz-tizenöt százalékkal lehetne csökkenteni a forgalmat, akkor is jelentősen nőne az átlagsebesség, jóval kevesebb lenne a dugó, drasztikusan visszaesne a légszennyezettség, és az így nyert időt okosan felhasználva neki lehetne állni egy tervezett autómentesítő programnak.

Amiben egy teljes széltében megépült M0-ás valódi alternatívát jelent. Amiben alagutak segítik a város alatt a gépjárművek gyors átjutását. Amiben úgy vezetnek be dugódíjat, hogy közben elővárosokba kifutó metrókkal, használható autóbuszparkkal és rendesen kiépített villamoshálózattal segítik az utazókat. És amiben olyan jól kiépített bringautak vannak, hogy százezrek válasszák inkább a közlekedésnek ezt a módját.

Persze itt ezermilliárdos kiadásokról beszélünk, tudom én, hogy mindez nem fog egycsapásra megvalósulni, de attól még nem kell kapásból elvetni Tarlós ötletét, csak azért mert szokatlan. Inkább kezdjünk el beszélni róla.

(A cikkben használt fotót Badammedia készítette)