English

Egy nap a városban

A legjobb gyros nyomában: Wikinger

szucsadam 2011 április 22.
Címkék: gyros

Én is becsatlakozom a gyros-rovatba, rögtön arról a helyről írok, ami évekig a kedvencem volt. A Wikinger kimaradt a hamburgersorozatból, éspedig szándékosan: ismertem már a hamburgerüket, ami nem rossz, de a sorozat vége felé már kimondottan a legjobbakra esélyes helyeket látogattuk, nem akartunk elfecsérelni egy napot erre.

Mielőtt rátérnék az élményre, tegyünk tisztába egy fontos kérdést: milyen hús van a gyrosban, és miért nem vesszük külön a dönert és a gyrost a sorozatban. A legjobb, ha egy szakértő hozzászólását másolom be ide, a Gyraldiko tulajdonosa, Ghavrilos Arghyropulis így fogalmazott:

A görögök gyrosnak nevezik azt a nyársra húzott húst, ami szeletekből áll. Nem keverik a húsokat. Eredendően sertéshúsból készítik. Ünnepi alkalmakkor kis mennyiségben felhúzva készíthetik bárányból is, de ez már régóta nem dívik. Egy ideig még a sertés szeletek közé raktak birka faggyút az íze miatt, de mára ez sem maradt meg. A döner kebab az elviekben a törökök gyrosa, de nevezhetnénk fasírtnak is, hiszen darált borjúhúsból készül, amit egy-egy szelet borjú vagy birka hússal fognak össze és utána megint darált hús és megint szelet hús. Ha megnézed reggel, amikor felteszik a törökök a dönert, akkor tisztán látszik ez a rétegződés. Az arabok shawarma-ja pedig csirke húsból, illetve manapság pulykahúsból is készül és talán ez áll a legközelebb a görögök gyrosához, mert ez is szeletelt húsokból készül. Mind a három kaja (gyros, döner, shawarma) a maga módján finom, de az eredeti gyros mind közül a legrégebbi. Aki jár Athénban, nézze meg a Nemzeti Történeti Múzeumben az időszámításunk előtti 2.századból való faszenes gyros "gépet", ami égetett cserépből készült. A faszeneket 3 db lyukacsos cseréphálóban tartották és előtte forgatták kézzel a húsnyársat. Arról nem is beszélve, hogy a nomád türkök és arabok minek cipeltek volna egy ilyen batár nehéz, törékeny cuccot a vándorlásaik során.

A húsok terén nagy változatossággal találkozhatunk, Budapesten a legelterjedtebb a pácolt csirke vagy a pulyka hússzeletek egymásra polcolása, persze találkozhatunk szinte mindegyik fenti hússal. Egyetlen igazi viszont nem létezik, objektív elbírálás alá azonban bármelyik vonható. Erre teszünk mi is kísérletet.

És akkor térjünk át a Wikingerre, egykori nagy kedvencemre gyros terén, ahová most két-három év óta először tértem vissza, nagy reményekkel. Egyrészt korábban itt ízlett legjobban a hús, ami egy helyben készült csirkemell és csirkecomb torony, másrészt a pita egyedül itt adott hozzá az élményhez. Ez eredeti pakisztáni recept alapján szintén helyben készül.

Ehhez képest csalódnom kellett a mostani visszatértemkor, nem egészen azt kaptam, amit korábban. A hús a régi ízeket juttatta eszembe (5 pont), a pita szintén a megszokott volt, noha fogyasztási szempontból az állaga a legjobb, a cuccmegtartási képessége nem a legerősebb, az evés végére darabokban látod a tálcán a beltartalom egy részét (4 pont).

A probléma most a zöldségekkel volt inkább. Túl hideg volt, helyenként pedig keserű ízeket véltem felfedezni a számban (2 pont). Ráadásul csomókban álltak az egyes összetevők, egyáltalán nem úgy készült, mint a hely honlapján látható videóban (2 pont). A korábban ütős csípős, ami már akkor is, és most is a tetejére került nagy adagban rákenésre, ezúttal egyáltalán nem csípett (3 pont), a joghurtos szósz viszont megfelelően volt fűszerezve (4 pont).

A mennyiség átlagos (3 pont), nekem épp elég, ami azt jelenti, hogy általában mindenki másnak kevés. Az alap gyros ára 650 forint (4 pont).

Összességében 27 pont jár a Wikinger gyrosának, sajnálom, régen több pontot kaptak volna, nemcsak miattam, de az objektív pontozás szerint is.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

süti beállítások módosítása