Múlt héten szólt Ildikó, hogy rövidesen nyílik egy kiállítás, az első, amit ő szervez, és amire éppen ezért érdemes lenne ellátogatnom. Egy street art művész képeit mutatják be, mondta, Anakin Wasok elsősorban a fiú-lány-barátságra koncentrál, erősen pornográf beütésekkel. Kíváncsi voltam, főleg, hogy Ildikóval annak idején éveken át nyomtuk ezt a fiú-lány-barátság témát, már a hagyományos, és nem a kiállításon bemutatott értelemben, amiből aztán körülbelül egy évtizede rövid ideig tartó kapcsolat lett, elvileg tehát a Krimóban bemutatott képek valamilyen módon reflektálnak a közös múltunkra. Elvileg, de aztán kiderült, hogy itt azért másról van szó.
És akkor a konzervatívabb olvasóknak megadom az utolsó lehetőséget a távozásra. Akik viszont mégis maradnak, azok ne kezdjenek el levegő után kapkodni például ezért:
Anakin Wasok szerint ugyanis a fiú-lány-barátság meglehetősen összetett, amiben elég gyakran előkerül egy pénisz, aztán még egy, aztán még egy. Ildikó itt-ott erotikus kiállításról beszélt, aztán kiderült, hogy a Krimóban nyakig merülünk a hüvelyváladékban, a többszörös orális kielégítésben meg a szendvicsben, és kiderült az is, hogy a barátságba időnként belefér a pariban dugás is.
Persze nemcsak ilyen képek voltak, a kiállított művek körülbelül fele visszafogott és nem, vagy csak átvitt értelemben mutat erotikát, de hát nyilván ezekre nehezebb koncentrálni a nagy nemiszerv-túladagolás közepette. Nekem egyébként semmi bajom az ilyesmivel, ráadásul a sztori egyrészt abszolút aktuális, hiszen nem egy ismerősöm valóban megél, vagy fiatalabb korában megélt ilyen élményeket, másrészt meg remekül passzol is a street arthoz, mint műfajhoz.
A művészről egyébként megtudtam, hogy leginkább fára, meg mindenféle, otthon fellelhető dologra alkot, ami egy kiállítás szempontjából például feltétlenül praktikusabb, mintha egy betonfalat kellett volna a belvárosi kocsmába cipelni.
Anakin Wasok egyébként elmesélte azt is, hogy a képeket a két nem izgalmas, változatos kapcsolata ihlette, amit ő egyáltalán nem tart ellentmondásosnak, inkább csak fordulatokban bővelkedőnek. Szerinte nincs azzal baj, hogy kísérletezünk egymással, hogy az ellentéteket így-úgy, de megpróbáljuk kioltani, amik gyakran csak még nagyobb ellentétekhez vezetnek, ettől képes megihletni egy művészt ezt a kapcsolat.
Wasok aztán elmesélte az is, hogy természetesen nem minden megfestett eseményben vett részt, sokszor csak benyomásokat, érzeteket és nem valós eseményeket örökített meg, szóval nem a korai Michael Douglas-szel van dolgunk.
Ettől függetlenül aki egy kicsit provokatív kiállításra vágyik, az április közepéig szerintem feltétlenül látogasson el a hetedik kerületben, a Kazinczy utca 8-ban található Krimó kávézóba, ahol az emeleten lehet megnézni a képeket. Nem állítom, hogy ideálís első randihelyszín, de ha van egy fiú/lány barátunk, akivel végre dülőre akarjuk vinni a dolgot, akkor érdemes beugrani a kiállításra, aztán áttanulmányozni, mit lehet kihozni ebből a gazdag viszonyrendszerből.